Olvasói levél: Határozott időre kötött házasság – öt évente esküvő!

Nem győzünk válaszolgatni hozzászólásaitokra, leveleitekre egy-egy téma kapcsán. Egyre izgalmasabb és tartalmasabb párbeszédek indulnak meg cikkeink nyomán! Az alábbi írás is emailben érkezett egy olvasónktól: egy érdekes, házassági reformmal kapcsolatos gondolatát vezette le nekünk egyik házasságról szóló cikkünkre reagálva. Ti mit szólnátok egy elévülő fogadalomhoz?

Szerelemből ígérni valamit valakinek, ott mindenki előtt, lássuk be elég komolytalan. Ráadásul örökké. És mindenki csak annyit gondol magában:

Jaj, de aranyosak együtt! Ó, annyira szép pár!

Vagy éppen azt, hogy:

Jobbat érdemelt volna... Ennek is válás lesz a vége.  

Aztán telnek az évek, jön egy-két kanyar az életük útján. Ki tudja mennyi lesz a „jóban"-ból, és mennyi a „rosszban"-ból? Ha sok a jó, akkor jó. Ha sok a rossz, akkor rossz. Az 50 %-os eloszlásnak 1 % esélye van. Matematikailag nem igazán meggyőző.

De onnantól, hogy kimondták az igent, csak a boldog élet lehetséges? Vagy a boldog élet egy darabig, aztán a válás? Meg előtte az a sok lelki vívódás: váljunk, ne váljunk? Boldog vagyok, vagy nem vagyok boldog? Esetleg türelmesebbnek kéne lennem?

Tényleg ilyen a házasság? Egyáltalán milyennek kéne lennie, mit kéne éreznem? Életem végéig lángolást, vágyat? És ha már nem érzem, vagy épp más iránt érzem? Félelmetes ez az egész...

Azért házasodunk szerelemből, mert ésszerűen végiggondolva borzasztóan félelmetes – józan ésszel átgondolva tutira nem mennénk bele. Hiszen a házasság nem agyműtét, amivel összekötik két ember tudatát, hogy aztán megnyugodhatunk.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/verve231

És az ember boldog akar lenni. Miért is akarna boldogtalan lenni?
Egy szó mint száz, a házasság intézménye abszolúte elavult. Ha jobban belegondolunk, ez is csak egy törvény. Igazán módosíthatnák már. Lehetne korszerűbb! Régóta foglalkoztat egy korszerűbb megoldás.

Mi a fő gond a házassággal?

Az ígéret, a válás, előtte a vívódás, a hanyatlás, a fájdalom, a kivéreztetése két ember kapcsolatának. Tök nyomasztó.

Véleményem szerint szóljon 5 évre egy házasság. Négy és fél után pedig kezdjenek el gondolkozni azon, hogy meghosszabbítják, vagy hagyják, hogy elévüljön. Ennyi idő alatt idősebbek leszünk, tapasztaltabbak. Másképpen látjuk majd a dolgokat: éltünk már együtt, de időközben lehettek más céljaink.

Így legalább ott lesz a kényszer, hogy beszélni kell róla, mert ha 5 év múlva nem megyünk el együtt és nem mondjuk azt mindketten, hogy igen, folytatni szeretnénk, akkor bizony elveszítjük a másikat. Aztán 5 év múlva megint. Ebből még örökké kapcsolat is lehet – semmi sincs kizárva.

Az egyházi esküvő már más tészta. Olyat semmiképp nem kötnék. Valami mást kötnék helyette. Nevezzük ezt a valamit családnak - ha már van gyerek. Keresztelő lehetne a családi fogadalom: kettő az egyben.

Nem azt ígérjük egymásnak, hogy szeretni fogjuk egymást, hanem azt ígérné meg a nő és a férfi a közös gyermekük előtt, hogy család lesznek.

Minden képességükkel azon lesznek, hogy jó szülők legyenek, és felelősséget vállalnak a gyermek iránt. Ez egy erős és vállalható szövetség lenne Isten színe előtt. Egy fogadalom a gyermeked előtt.

Ez szerintem szép lenne. Ezzel a megoldással egy csomó kapcsolattal összefüggő stressz lekerülne az emberek válláról.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Axiara

Eleve nem kéne válni, mert 5 év talán nem olyan hosszú idő. Hagyhatnák csak elhalni egy kapcsolatot. Mert ha már haldoklik és mindketten hagyják meghalni, minek egy válással még látványosan hasba is szúrni egymást?

Jó, tudom, gazdasági közösség is egy házasság. Hát akkor, ezt is meg kell beszélni. Mert ha ezt sem, akkor ugyan mit?Ötévente kimondani egymásnak, hogy igen, én még mindig veled akarok lenni. Ennek az igennek is ugyanolyan súlya lenne, mint az elsőnek. Ugyanúgy az örökké felé vinné az igazán boldog párokat.

Mert valljuk be őszintén, nem lenne csodás, ha ötévente egymás szemébe tudnánk nézni teljesen őszintén, csillogó szemmel és azt mondani, hogy igen, én még mindig szeretlek és veled akarok élni?

Én valahogy így képzelem a hosszú házasságot. Lépésről lépésre haladni és nem rögtön megcélozni a halálunk napját - mint lejárati határidőt.

A házasságnak a megújulásról is szólnia kellene: egymás változó igényeinek folyamatosan megfelelni, az érzést folyamatosan életben tartani.

Olyan, mint őrizni egy lángot. Röviden ennyi.

    Ezt olvastad már?