gyerek félelem rettegés anya szorongás szülés után pszichoanya
Szülés előtt két dolog tudott végtelen rettegéssel eltölteni: a magasság és a pókok. Tulajdonképpen már a platform cipő is kihívást jelentett...

Egy repülés előtt pedig a komplett baráti társaságunk dolgozott rajta, hogy lenyugtassanak. És azon, hogy ha felszállunk, a levegőben a stewardessek ne húzzanak majd rám kényszerzubbonyt és szájkosarat, nehogy már Hannibal Lecterként jussak el a célállomásra! Ezzel a két dologgal úgy nagyjából le is tudtam a félelem és szorongás témát.

Aztán megszületett a fiam, és a rettegés teljesen új dimenzióit tapasztaltam meg.

Forrás: iStockphoto/monkeybusinessimages
  • Miért nem alszik?
  • Miért alszik ennyit?
  • Keveset eszik?
  • Túl sokat eszik?

A pszichoanyaság minden tünetét produkáltam! 37,1-es hőemelkedésnél már minden orvos ismerősömet végighívtam... Persze a gyerek jó fej volt, simán feltolta 39,8-ra, - én pedig leépültem mentálisan.

Minden gyerekbiztos lett, mindenhol gyerekzár, kis lakat, nagy lakat. Kivéve a szobanövényeken. Mert hát egy páfrányt nem lakatolhatsz le... De egyébként minek is tenném? Hiszen a gyerkőcöt nem is érdekelték - gondoltam én - addig a csodás napos délutánig, amikor nem láttam sehol, és végül az egyik szék alá kucorodva találtam rá. Mint egy cuki selymes koalamacira, aki éppen legelészi az eukaliptuszt. Csak ez valami más növény volt...

Atompánik, önkívület, vajon mérgező-e a növény? Laptopon jobb kézzel Dr. Google-t faggatom, vadul keresek a növényi mérgezésekről, bal kézzel kis növényhatározót pörgetek, mert Bálint Gazda sajnos nem családtag...

Közben a vállammal a fülemhez szorított telefonnal hívtam a toxikológiát, mert ott a Zacher Gábor, na ő mindig mindent tud, biztosan ezt is tudni fogja! Csörög, átkapcsolnak, megint csörög, felveszik, (az idő meg csak repül, amikor minden perc számíthat!)

Forrás: iStockphoto

Kedvesek voltak, mondták, hogy szívesen segítenének, de ők egy felnőtt osztály, ide viszonylag ritkán érkeznek emberek azért, mert felfalták a szobanövényt. Így lövésük sincs, esetleg hívjam a Heim Pál kórházat, ott is van toxikológia!

Hívom, kicseng, kapcsolnak, csörög, közben verem a billentyűzetet, szakad rólam a víz! Velem szemben apa, ölében a gyerekkel. Kikerekedett szemekkel, de a dalai láma nyugalmával nézik az ámokfutásomat. Ami persze apa szerint tök felesleges. Végre felveszik. Történet ledarál. Doktor utánajár. Majd visszajön.

  • Anyuka (gyerek születése után nincs neved, megszűnsz önálló entitásként létezni) folyik a gyerek nyála?
  • Hogy mi a kérdés doktor úr?
  • Folyik a gyerek szájából valami habos nyál?
  • Nem.
  • Hány perce vette el tőle a növényt?
  • Nagyjából 20 perce.

Akkor nyugodjon meg! Már nem lesz semmi baj, mert ez a növény bénulást okoz. Ha ehhez eleget evett volna, már lebénult volna a szája és a nyelve, továbbá folyna a nyála. Ha ilyesmit nem lát, nyugodjon meg! További szép napot!

Még úgy 3-4 órán át követtem a gyerek minden lépését, de kizárólag szemből, hogy mindig jól rálássak a szájára. Ezen a napon változott a csodás dzsungel kinézetű lakásunk fél óra alatt a Kalahári sivataggá.

Forrás: iStockphoto/© Martin Novak

Gál Beatrix

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.