Antónia vagyok, divatfüggő

Na ez volt az a mondat, amit nagyon nehezen ismertem be! Nem, nem másoknak, hanem legfőképpen magamnak. Mert ez nem olyan, mint a tériszony, a klausztrofóbia, vagy a nimfománia. Ez valami egészen más!

Amikor te meglátsz az üzletben egy ruhát, akkor szkenneled és jobbára pár perc alatt eldöntöd, hogy tetszik, vagy mégsem a te stílusod. Ha bizonytalan vagy, akkor még kap egy esélyt a próbáfülkében, de utána könyörtelenül megszületik az ítélet.

Nálam ez másként működik. Talán úgy, mint egy új szerelem. Olyan, amitől földbe gyökerezik a lábam, vagy amitől pillangók táncolnak a hasamban. Meglátok egy színt, egy különleges anyagot, vagy egy feltűnő kiegészítőt és rabul ejt. Beférkőzik a bőröm alá és addig motoszkál, amíg le nem veszem a polcról. 

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Fejben rögtön összeállításokat készítek, hogy melyik - már a gardróbomban lógó - darabokkal fogom felvenni.

És hogy miként hozhatnék ki belőle valami olyat, ami eddig még senkinek nem jutott eszébe. Ilyenkor mindig valami egyedi születik, de ez nem meglepő, hiszen az öltözködésbe mindenki annyira viheti bele a saját egyéniségét, amennyire csak akarja!

A divathetek idején, amíg napközben mindenki szépen végzi a munkáját, este pedig otthon tévézik, én minden szabadidőmben bemutatókat nézegetek. És már azon agyalok, hogy az a trend mennyiben új, korábban volt-e már divat, és láttam-e már valakinél hasonlót?

Képes vagyok órákon keresztül egy másik világban létezni! És a családomnak hiába magyarázom, hogy ez és ez mennyire fantasztikus, ők csak ennyit mondanak:

"Elég érdekes...". Hát köszi!

Forrás: Polyak Attila

Vannak olyan tervezők, akiket azért szeretek, mert inspirálnak. Sokszor egy árnyalat, hangulat, vagy koncepció annyira lebilincsel, hogy hetekig abban a stílusban mozgok. Ez már a művészet kategóriáját súrolja! Olyan, mint egy jó könyv: maga alá temet, esély sincs a menekülésre! De ki akar menekülni?

Tudom, hogy az öltözködés pénztárca függvénye is, de nekem valahogy mindig szerencsém van! A hőn áhított darabok ugyanis újabban velem együtt megvárják a leárazást, majd boldogan foglalják el helyüket a gardróbomban. És mivel ezt meg kell ünnepelni, euforikus állapotban ugrálok otthon, mint a gyerekek! Sőt, napokig le sem akarom venni őket magamról!

Forrás: Polyak Attila

Na és, ha már itt tartunk: a szekrényemben fellelhető ruhák, cipők és kiegészítők mennyiségéről még nem is beszéltem. Bár lehet, hogy nem is akarok... Mindegyik használható, mindegyik hozzám nőtt és mindegyikhez ragaszkodom!

Nem vagyok boltkóros, feleslegesen nem szoktam vásárolni, mégis rejtélyes módon egyre kevesebb hely van a lakásban... De mindegy is, jön a tavasz és vele az új trendek! Én pedig tárt karokkal várom őket és maradok... khm... divatfüggő.

Nyitókép: Hirling Bálint - Origo

    Ezt olvastad már?