Így lehetsz értéktelen felnőtt

Vannak emberek, akik számára a felnőtté válás mindig is különleges értékkel bírt. Nekik minden plusz év, amit a Földön leélnek, legalább akkora teljesítmény, mintha olimpiai aranyérmet szereztek volna.

Pedig nem olyan piszkosul nehéz észrevenni, hogy ahhoz bizony nem igazán kell különlegesnek lenni, hogy teljen az idő. Az ilyen emberek azonban hajlamosak egyfajta kómában leélni minden napot a vízválasztó 18. születésnapjuk után. Így lesznek értéktelen felnőttek. 

Forrás: Getty Images/Neustockimages

De mi teszi őket azzá?

A kreativitás halála

Hidd el, gáz, ha már huszonévesen számodra csak annyit jelent az innováció, hogy a nagyi receptjébe két csipettel több majorannát raksz. Belegondolni is nevetséges, hogy a legtöbb felnőttet egy kisiskolás fél perc alatt lealázná egy rajzversenyen. Pedig elvileg mi vagyunk a jövő nemzedékének példaképei. De milyen példa lehet egy poros, kiüresedett váz? Na, ugye... Éppen ezért bűn, ha veszni hagyod a kreativitásodat.

Azt hiszed, már mindent tudsz

Mert te már mindig mindent tudsz. És vasszögként ékelődött a fejedbe, hogy aki kíváncsi, az hamar megöregszik. Éppen ezért már nem akarsz új dolgokat megismerni, hiszen pontosan tudod, mi a helyzet a Föld minden egyes zugában, és neked már semmi újat nem mutathatnak. Ha pedig mégis rájönnél, hogy valamihez mégsem értesz, akkor jön a Joker kártya: "Ehhez én már túl öreg vagyok."

Pontosan így lehet zombiként élni.

Forrás: iStockphoto/OcusFocus

Játékosság

Most komolyan gondold végig, hogy jelenleg van-e az életedben bármi olyan elfoglaltság, amihez bármikor nyúlhatsz, és kivétel nélkül boldoggá tesz? Mert az értéktelen felnőttében nincs. Ő már talán nem is akar boldog lenni. Sőt, érzelmeket sem szeretne. Csak, mint egy droid, monoton úszni az árral. Nem érti, hogy tud a kisgyerek két kaviccsal meg egy bottal olyan szabadon és önfeledten játszani. Meg azt se, hogy miért jó neki, ha összesározza magát. Pedig az ilyen apró örömökről szól az élet!

Bezzeg az én időmben!

Jobb esetben 60-80 évesen az unokák kérésére kellene, hogy elkezdj történeteket mesélni a múltadról. Ezzel szemben mi van? Sokan már harmincévesen elkezdenek a múltban élni. Mesélik a nagy sztorikat a kollégáknak, a gyerekeiknek és bárkinek, aki meghallgatja őket. Jön a "Bezzeg az én időmben!" - Amit már kívülről fúj mindenki... Apa régen egy brazil szappanopera sztárjára hasonlított, és sárkányokkal harcolt - a cigarettára pedig rá sem nézett. Most viszont sörhassal, cigit pöfékelve ül a TV előtt, és a távirányítót is a srácaival hozatja oda magához. Közben pedig tucatszor elmondja: "Meg ne tudjam, hogy rágyújtasz!" Mert ez a mesemondó tulajdonság képes abszolút észrevehetetlenné tenni a jelent.

Az nem dicsőség, hogy sikerült megöregedned, ne takarózz azzal, hogy tiszteljék a korodat! Az időseket sem a leélt éveik miatt tisztelik, hanem az évek alatt összegyűjtött bölcsességükért, és azért, amit ennyi idő alatt véghezvittek. Ne azzal akarj sztár lenni, hogy sikerült túlélned az életed! Ne legyél értéktelen felnőtt!

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?