iskola tanítónő jutalmazás gyerek szülő fegyelmezés nevelés
Egy úgynevezett jó környék jó iskolájában történt a következő eset. Egy csapat szülő rátámadt a tanító nénire, aki egyébként egész évben nagyszerűen kezelte a közel harminc kisgyerek ügyes-bajos dolgait...

Történt ugyanis, hogy az év elején elmondta a szülőknek, hogy pontozni fogja a gyerekek ebédlői magatartását, és év végén jutalmazza azokat, akik jól viselkedtek. A szülőknek nem volt ellenvetése, hiszen nyilván ez az a hely, ahol a legnehezebb kordában tartani a lurkókat. Csakhogy elérkezett az év vége, és volt tíz rosszcsont fiú, aki nem kapott jutalmat. Bizony, köztük az én igen eleven kis unokám sem.

Forrás: Getty Images/DianaHirsch

A döntés teljesen igazságos volt, nem volt közöttük egyetlen egy gyerek sem, aki egy megtestesült angyal lett volna, és csak azért maradt ki, mert a tanító pikkel rá. Én is imádom, szeretem a kisunokámat, de egy pillanatig sem kérdőjeleztem meg a tanító néni igazságosságát. Hiszen erről szól az iskola: játékos módszerekkel megtanulják a gyerekek, hogy a döntéseiknek következménye van. Tehát eddig minden rendben is lenne.

Azonban itt kitört a palotaforradalom! A szülők egy része ezt hátrányos megkülönböztetésnek vélte, és felháborodottan méltatlankodott, hogy ezzel megalázták az ő kis magzatukat - életre szóló lelki sebeket okozva. Mert hát mennyire szomorú lett a kis csöppség - tán még sírt is egy-két percig!

Márpedig itt kezdődik a probléma!

Az ember (a kisember is) nagyon jól tudja, mikor jogos a szidás, amit kap, és mikor nem. Ha ezt már kisiskolás korban nem érzi, érti - vagy azt ilyen buta hozzáállással kimossák belőle - az baj. Hiszen ez része annak, hogy be tudjunk illeszkedni a közösségbe. Enélkül szinte egyenes az út az "engem senki ne kritizáljon, ne kényszerítsen, ne mondja meg nekem mit csináljak" beállítottságú fiatal felnőttig, aki aztán nem érti, hogy miért nem tud helytállni a nagybetűs életben.

Az én eleven Marcikám nem sírt, tudta nagyon jól, hogy jogos a tanító néni döntése, mi sem dicsértük meg. Nekünk pedig eszünkbe sem jutott, hogy kérdőre vonjuk a tanítót. Mert igazából ezzel került a helyére minden.

Forrás: iStockphoto/Tatyana Tomsickova

A gyermekünk iránt érzett feltétel nélküli szeretetünket pedig nem azzal tudjuk kifejezni, ha a hibáikért is jutalmazzuk, hanem ha szépen szeretettel rávezetjük arra, hogy mi a helyes. A gyereknek azt kell érezni, hogy mindegy, mi történik, mi akkor is mellette leszünk, szeretni fogjuk olyannak, amilyen, de a saját érdekében a jó irányba akarjuk terelni.

Hiszen az életben mindenkinek meg kell tanulni alkalmazkodni a másik emberhez. Sem a munkahelyen, sem a baráti társaságban, de még egy párkapcsolaton belül sem érvényesülhet mindig csak az egyik ember akarata. Ezért jobb, ha minél előbb megtanítjuk ezt a gyerekeinknek, mert így kevesebb csalódás éri őket, és edzettebben veszik az akadályokat. Csak ellenük dolgozunk, ha egy hermetikusan lezárt, óvó-védő burokban próbáljuk nevelgetni őket, ahelyett, hogy a társadalmi normák elsajátításában segédkeznénk.

A tanítónőt, aki pedig pont ezért dolgozik, igazságtalanul támadni igazán botorság, hiszen amellett, hogy megbántjuk, és figyelmen kívül hagyjuk az elvégzett munkáját, még a gyermekeinknek is rosszat teszünk.

Takács Kata

Ha nemet mondok, nem fogsz szeretni!http://www.she.hu/herself/20170206-hatalom-nemet-mondani-rabolintani-mindenre-onbecsules-kapcsolatfuggoseg.html"Az Ön gyerekének túl sok az önbizalma, meg kell törni..."http://www.she.hu/nofilter/20170602-iskola-gyerek-szulo-tanar-terror-tanulas-oktatas-elnyomas.html

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.