Vigyázat! Nagyi rászabadult a Facebookra!

"Keep it simple!" - Ha mama tudná, mit jelent, biztos ez lenne a mottója. Na, ő semmit nem bonyolít túl. Zoé és Georgina születése után úgy érezte, elengedi ezt a név dolgot, és őket, valamint további négy unokáját is egyszerűen így hívja: Katikám. Igen, a fiúkat is. Persze, amúgy egyikünk sem Katalin.

A karácsonyra anyáméktól kapott laptopot is simán "lakk toknak" hívja, és hát ki merné kijavítani a drága mamikát, vagy rászólni, hogy esténként nem kell a csipketerítővel letakarni egy számítógépet?
Azért vettünk neki "lakk tokot", mert az egyik "Katikája" külföldi ösztöndíjat kapott, és gondoltuk örülne, ha láthatná a kint készült fotókat, vagy beszélhetne vele, írogathatna neki. Magamra vállaltam a feladatot, hogy a mamát megtanítsam internetezni. Az alapoknál kezdtük.

A bekapcsolás ment neki. "Egyetlen nagy gombot megnyomni nem nagy kunszt"- mondta huncut mosollyal, én meg csak annyit: "Nana, mamikám, csak most jön a java!"

Az egér mozgatását két nap alatt be is gyakorolta, de azért apróbb zökkenők voltak:

- "De mamikám, ne két kézzel fogd!"

- "Mama! Mama! Lementél az asztalról, az egér nem működik a levegőben!" - Eközben a szobából kihallatszódó mondataimon anyámék jót kuncogtak.

- "Mama, tudod mi az a Facebook?"

- "Jaj, Katikám, hát ne beszélj már csúnyán, mikor hallottál engem káromkodni?"

- "Mama, hogy is mondjam, a Facebook, vagy akkor nevezzük fotóalbumnak... Szóval az egy olyan dolog, ahol az ismerőseid képeit nézegetheted, de ezen felül levelezhetsz is velük, vagy megtudhatod, hogy vannak. Olivé... ööö Katikával is beszélhetsz, Angliában!"

Mama szeme felcsillant drága unokája neve hallatán, így nagyobb ellenállás nélkül el is készíthettem a Facebook fiókját. Vasárnap este visszamentem az egyetemre, meghagyva neki, hogy gyakorolja az eddig tanultakat, majd hétvégén folytatjuk a képzést. Egyik reggel majd' leestem az ágyról, mert a Facebook értesítés szerint a mama írt az üzenőfalamra. "sziakatikámhogyvagy" - olvastam szívmelengető szavait... ööö szavát. Nos, a mama gyorsabban fejlődik, mint gondoltam, szóval kezdtem aggódni, mire jön még rá péntekig.

Még a küszöböt sem léptem át, amikor szörnyülködve mesélni kezdett. "Katikám, hát, a Teri fia, tudod, aki annak idején megtanított téged biciklizni, annyira megöregedett, hogy alig ismertem fel!" Meg sem mertem kérdezni, hogy hol találta meg Teri néni fiának fotóját... De a válasz nem is váratott sokáig magára. "Mama, mi ez itt a fotóalbumodban?" - néztem farkasszemet Teri néni amúgy valóban lerobbant fiával. A mama megosztotta élete első, de attól tartok, nem utolsó fotóját.

SHE

A hétvégét Olivér képeinek nézegetésével töltöttük, lájkoltunk is párat, valamint írtunk neki közösen egy üzenetet. Végül elmagyaráztam neki, hogy nyugodjon meg, nagy bajt nem csinálhat, az internetet nem lehet letörölni. És még azt is, hogy ne törődjön a kommentek, posztok, lájkok kusza világával, csak legyen önmaga, és használja arra "fotóalbumát", amire való: tartsa a kapcsolatot szeretett unokáival, gyerekeivel. Mert az élet ilyen egyszerű.

Nyitókép: iStockphopto

    Ezt olvastad már?