Hová tűnt a férfiakból a romantika?

Az utóbbi pár évtizedben megváltoztak az udvarlási szokások, de nem jó irányba. Úgy látom, hogy a mai nők rámenősebbek lettek, a férfiak pedig elkényelmesedtek, nem invesztálnak túl sokat egy találkozásba.

A fő problémát abban látom, hogy a digitális eszközöket használva megtanultuk kielégíteni a vágyainkat - villámgyorsan, szuperkényelmesen. Instant hedonizmussal hajszoljuk az örömöket, ami negatívan hat életünk számos területére, beleértve a párkapcsolatunkat is. Miért vesződnénk az offline ismerkedéssel, amikor a randi appok segítségével pillanatok alatt találhatunk magunkat valakit, akár csak egyetlen éjszakára is?

Minimális energiabefektetés, maximális élvezet - erről szól a 21. század randikultúrája.

Forrás: Shutterstock

Jó példa erre a legutóbbi beszélgetésem egy potenciális jelölttel:

- Szia Zsanett! Hogyan képzeled el az első randit?

- Valami kreatív és kevésbé kötött programot tudnék elképzelni, talán borkóstoló vagy túra a hegyekben.

Amíg a válaszra vártam, arra gondoltam, hogy illető biztos jó ötletnek fogja tartani. Aztán jött az üzenet, amitől eléggé kiakadtam:

- Nem akarok sokat költeni egy vadidegen nőre. Dumáljunk fél órát a kocsiban, elsőre ennyi elég.

Hát nekem ennyi nem elég. Még egy állásinterjú is tovább tart, és annak is jobban megadják a módját. Már ha komolyan gondolja az ember. Persze nem ez volt az egyetlen kudarcba fulladt történetem. A pasik, akikkel az utóbbi időben találkoztam, a második randin igencsak leeresztettek - mármint az udvarlás szempontjából. Elintézték egy hanyagul odavetett "Este átmegyek hozzád, és nézünk egy filmet, jó?" mondattal. Szerintem ennek semmi köze a romantikus udvarláshoz. Nálam érzelmi síkon halad előre a történet. Amikor mindketten izgatottan várjuk a találkozást, amikor csak egymásra figyelünk, és kíváncsiak vagyunk a másik belső világára. Őszintén, tabuk nélkül, természetesen. Az én fejemben ezek határozzák meg a romantika fogalmát.

Forrás: Shutterstock

Tényleg az ellentmondások nemzedéke vagyunk?

A jelenségnek van egy másik vetülete is. Bátran mutogatjuk magunkat a közösségi médiában: hol nyaralunk, kikkel bulizunk, hogyan edzünk, mit reggelizünk stb. Ugyanakkor nem tudunk nyíltan beszélni az érzéseinkről, és képtelenek vagyunk felvállalni a tévedéseinket, gyengeségeinket. Mindent elsöprő szerelmet akarunk, és álmokat szövögetünk a tökéletes boldogságról. De ha az a valaki túl nagy terhet cipel, vagy nem felel meg mindenben az elképzeléseinknek, akkor pikk-pakk továbbállunk. Bár vágyunk romantikára, összebújós sétákra, bensőséges, meghitt szerelmeskedésekre, mégis félünk megélni ezt a csodát. Félünk, nehogy fájdalmat okozzanak, kihasználjanak és összetörjék a szívünket. Talán ezért választjuk annyian a könnyebb utat. Jóval egyszerűbbnek tűnik, de zsákutca, ami sehová sem vezet.

És még egy gondolat a végére. Nem állítom, hogy a ma embere képtelen és alkalmatlan a romantikára. Szerencsére akadnak kivételek a fent leírtak alól, akiknek a vérében van ennek a művészete. Remélem, én is közéjük tartozom. És te?

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?