felmondás tűrés munka Kis Virág
Kipattannak a szemeim. Fél hat múlt pár perccel. Kint még sötét, de a gondolataim már tűélesek. Az elmúlt órák félálomban teltek.

Készenlétben voltam egész éjjel. Ma korán be kell érnem, még a munkaidő kezdetén beszélnem kell egy sráccal a HR-ről. Egy csésze zöld teát iszom, azt is csak a rutin miatt. Megnyugtat, és éberre tesz. Rajta kívül ma is elég lesz a szódabikarbóna, meg a szokásos egy szem savlekötő. A refluxot is meg lehet szokni. Azt még meg. A sminkeléssel pepecselek sokat: kell rám szem, száj, kell arccsont is.

Én egy létező dolog vagyok. Egy ember, egy munkavállaló. Aki ma benyújtja a felmondását.

Forrás: Shutterstock

Hideg van, és még mindig csak szürkül. A szálllingózó esőt megvilágítja az érkező villamos. Sok az üres ülőhely, én mégis állva maradok. Érdekes dolog ez az adrenalin: most teljesen tisztán látom, mi a feladatom, pedig hetek óta fogalmam sem volt róla, mit is csinálok pontosan.

Úgy kezdődött, hogy kaptam egy új főnököt. Már a sokadik új főnökömet. Megint muszáj bizonyítani, mert neki is bizonyítani kell. Hát ez van.

Hogyan működik egy jó főnök-beosztott kapcsolat? A kovalens kötésről bezzeg tanultunk a gimiben, de erről semmit. Pedig ez is egy bonyolult kötés. Ez is a legapróbb összetevőken múlik. Tisztelet, alázat, elismerés, lojalitás, fűszerként némi valódi rokonszenv - egy jó munkakapcsolatnál ezek mind működésbe lépnek.

De csak egyetlenegy feltétellel: ha mindkét fél erre törekszik. Elég csak az egyik oldalon, csak egy kicsike bizalmatlanság, ez a sok érték mind üres szó marad. Egy közhely. Mint az a rossz vicc a keresztrejtvényből, amikor a főnök seggfej, a beosztott pedig idióta...

Tehát a bizalom az hiányzott belőlünk. Igen, nemcsak belőle, az elején belőlem is hiányzott. Egy velem egyidős, kevésbé képzett lány lesz a főnököm - már eleve csalódottan vártam. Lehettem volna gondolatban is elfogadóbb vele? Igen. De amikor belendült a közös munka, túlléptem a rossz érzéseimen, és megjött a tettvágy, a lendület, úgy éreztem, van mit ellesni tőle...

Próbáltam elmagyarázni neki, mi hogyan működik, az évek alatt hogyan álltak be nálunk a dolgok, voltam kedves, barátságos, próbáltam kitapogatni, mi kell neki. Ha kellett, nagyvonalú voltam, ha kellett, még azért is bocsánatot kértem, amiért szívem szerint nem kértem volna. De semmi. Nem találtuk meg a közös hangot. Hát ez kell még a jó főnök-beosztott kapcsolathoz: megfelelő párbeszéd.

Most azt gondolod, lehet, hogy nem kedveskedni kellett volna. Hanem mondjuk, kikérni magamnak és kiabálni, ha már sokadszorra igazságtalanság ér. Nézem az arcom a villamos tükröződésében, és tudom, hogy igazad van. De volt ilyen is: kiabáltam, és kikértem magamnak. Az sem segített, kétszer akkora hangerővel kiabált vissza. Akkor veszítettem el magam.

Éveken át, pont ezen a munkahelyen szerették, ahogy dolgoztam. Mi történik most? Ha jól csinálok valamit, nincs válasz, ha felhívom a figyelmet egy hibára, kiabálnak velem, ha teszem a dolgom, az a baj, ha nem, akkor meg az. Ha kedves vagyok, az a baj, ha beleállok, és nem vagyok kedves, az a baj?

Forrás: Shutterstock

Jött a félelem a holnap reggeltől és a hétfőtől. Gyomorgörccsel nyitottam meg az irodai levelezést. Jött a reflux. Egyszer egy másfél oldalas memó miatt tört ki a botrány, mert maradt benne két felcserélt betű, egyetlenegy elütés. Akkor bőgtem az irodában. Ki vagyok én, egy ostoba, figyelmetlen barom? Úgy éreztem, üldöznek. És ezt a munkatársaim is így érezték.

Egy rossz főnök megkeserítheti az életedhttp://www.she.hu/herself/20171122-munkahely-alkalmatlan-rossz-fonok-dosa-eszter.html

Meghallgattak, vállon veregettek, és hűháztak a sztorijaimon. Aztán kicsit elhúzódtak. Mint a falkában, ha kiszagolják, ki a beteg, a gyenge. Nem hibáztatom őket, ilyen a rendszer, és ők nem tudtak megmenteni. Ez a vadon. Itt végső soron mindenki magára van utalva.

Leszállok a villamosról, még mindig esik az eső. Egyre jobban. Elkezdtem dokumentumokat gyűjteni az engem ért sérelmekről. Volt mit összegyűjteni. Aztán felhívtam egy munkajogász barátnőmet. Levelet fogalmaztunk. Most jön a cikk legfontosabb tanulsága: mindenkinek kell egy házi munkajogász. És eljutottunk ehhez a naphoz. A táskámban a másfél oldalas helyzetjelentés, felmondással a végén.

Már tudom, hogy harcos vagyok. Egy harcos, aki azt mondja: ebből elég volt. Akivel nem lehet feltörölni a padlót.

Kis Virág

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.