szegénység pénz Szőke Eszter túlóra anya munka boldogság lánya
"Ezt most megint hogyan oldjam meg? Mit tehetnék még, hogy jó legyen?" - mormogta magában, miután felszállt a villamosra. A többi utazó átengedte, amint az egyetlen ülőhely felé igyekezett.

Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy noha ez nem volt jellemző, ma munka után bedobott egy fröccsöt a szálloda melletti kis krimóban. Szerette, amit csinált - bár a takarítás mások szerint alantas munka volt. De ő, amióta az eszét tudta, mindig is tisztaságmániás volt. Így nem esett nehezére rendet tenni és kitakarítani - idegenek után sem.

Az öltözéke is ezt tükrözte: nem volt éppen puccos, de tiszta volt. Jobban szerette a kényelmes viseletet munka után - elég volt neki napi 12 órát feszengeni a hotel uniformisában. Így ma is belebújt a tréningnaciba és a pólóba, felvette a sportcipőt és a pufi dzsekit, és útnak indult. Tudta, hogy nem fog egyenesen hazamenni, még mindig a tegnap éjjel eseményein fortyogott magában.

"A Mira megint új ruhákat kapott, te miért nem tudsz venni nekem? Miért kell állandóan a turkálóban vásárolnod? Nem hiszem el, hogy ha ennyit dolgozol, akkor nem telik egy új farmerre!!! Miért kellett nekem egyáltalán ide születni? Utállak!!!"

Forrás: Shutterstock

Tudta, hogy nehéz lesz majd a pubertáskor, de ez azért még neki is sok volt. A kamasz szavai éles késként hatoltak a szíve mélyére, olyan sebeket ejtve rajta, melyek talán sohasem gyógyulnak be. "Biztosan nem gondolta komolyan, csak annyira csalódott volt szegénykém..." - gondolta, majd leszedegetett pár szöszt a melegítőalsójáról. "Az én ruhám sem új... Ezt is hordta már előttem valaki... Amúgy sem a ruha teszi az embert - a mamának volt igaza: sokkal többet árul el egy emberről, hogy milyen a foga, a körme és a cipője. De hát mindegy, ezt nem fogom tudni megértetni egy tizenhat évessel..." - sóhajtott lemondóan.

Pedig a lányának fogalma sem volt róla... Hogy milyen napi 12 órát dolgozni heti hat napon át. Hogy nem azért nem vesz új ruhákat, mert nem érdemelnék meg, hanem mert az albérlet, a rezsi, a kaja, a tandíj, az osztálypénz és a könyvek mellett egyszerűen nem fért bele. Hogy nem azért nem jár fodrászhoz és manikűröshöz, mert nem szeretne, hanem hogy a gyerek megtakarítását gyarapítsa. Hogy nem azért sebes a kézfeje, mert nem testápolózza rendesen, hanem mert a fertőtlenítőszer kimarja, a gumikesztyűre meg allergiás. Hogy nem azért pucolja ülve a krumplit, mert lusta, hanem mert muszáj, ilyen visszeres, fájó lábakkal nem bír álldogálni. De ezekről sosem beszélt vagy panaszkodott. Nem akarta, hogy a gyerek úgy érezze, hogy teher számára.

A nagymamám titka a boldog házasságrólhttp://www.she.hu/herself/20170426-nagymama-mese-boldog-hazassag-titok-tanacsok-az-elethez.html

Hirtelen kikapta füléből a nyúzott, kék fülest, és felvette a telefont. A főnöke hívta: "El tudtam intézni, mehet jövő hétfőtől a heti három hosszított műszak. És köszönjük, sokkal jobb ezt rád bízni, mint egy új munkatársat felvenni mellétek."

Hatalmas kő esett le a szívéről. "Akkor Kriszta jövő hónapban kaphat végre egy vadiúj farmert!" - kiáltott fel hangtalanul. "Jaj, már ide is értünk? Észre sem vettem" - gondolta, majd mintha láthatatlan vattacukor párnákon lépkedett volna le a villamos lépcsőin, majd egészen hazáig.

Szőke Eszter

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.