apaság apa próba Györfi András
Fogalmam sincs, hogy "kész" vagyok-e már az apaságra - valószínűleg még nem. Viszont a minap úgy hozta az élet, hogy apuka lettem három óra erejéig, ugyanis a húgomnak sürgős dolga akadt, és senki nem volt, akire rábízhatta volna a gyerekeit. És mivel a munkám nem helyhez kötött, így természetesen elvállaltam a feladatot...

Délután egytől négyig tartott a megbízatásom. A kisfiú ötéves, a kislány kettő. Megnyugtattak, hogy csak pár percig kell olvasnom nekik, és el fognak aludni. Sőt, még akkor sem lesznek ébren, mikor a szülők visszaérnek. Így gyakorlatilag csak a biztonság kedvéért kell ott lennem. - Valószínűleg a normandiai partraszállás idején is így igyekeztek a tábornokok megnyugtatni a katonákat: "Fiúk, semmiség az egész! A hajók odavisznek a parthoz, ti kiszaladtok a szárazföldre, az ellenség pedig eldobja a fegyvereit. És már lehet is elővenni a grillsütőt, a sört és a gitárt. Nyugika!"

Forrás: Shutterstock

Hát persze... Maga az altatás meglepően könnyen ment. Annyira izgalmas mesemondó vagyok, hogy három percen belül tényleg elaludtak. Betakartam mindkét mini embert, kimentem a nappaliba, és elkezdtem dolgozni a laptopomon. Szokás szerint jöttek is az e-mailek és egy-két telefon, amit csendben elintéztem.

Majd egy hirtelen zörej ütötte meg a fülemet a gyerekszoba felől. Eldobtam a gépet, és berohantam. Kiderült, hogy a zaj a kertből jött, a gyerekek békésen aludtak. Folytattam a munkát, ám negyed óra múlva újabb fura hangot hallottam, ugyanabból az irányból: gépeldobás, berohanás. Csak egy teherautó ment el az utcán, a kicsik továbbra is az igazak álmát aludták. Ez megtörtént még legalább hatszor.

Nagyjából másfél órája tarthatott a küldetés, amikor hirtelen ott termett a tündéri kislány, 5 centire az arcomtól. Szerencsére sokat járok mozogni, így a szervezetem túlélte a szívrohammal járó megpróbáltatást. A gügyögéséből bő húsz perc alatt összeraktam a képet, hogy kakilnia kell. A pánikrohamot sikerült leküzdenem, mert az adrenalinlöketnek köszönhetően eszembe jutott egy légzéstechnika, amit még egy YouTube videóban láttam.

Forrás: Shutterstock

Bevittem a kicsit a mosdóba, lehámoztam róla a mini melegítő nadrágot, a bugyit és a pelenkát, majd felemeltem, és megpróbáltam ráültetni a WC-re. Ekkor azt is megértettem, hogy miért kaptam mindig kettest technika órán... Ugyanis jó pár centivel elmértem a popsi és a wc találkozását. És ha nem fogom rendesen a gyereket, bezuhant volna a csészébe. András, ennyire nem lehetsz hülye... A kislány a sarok felé mutogatott. Odanéztem, és megláttam egy bilit. Aha! A bili! Ráültettem, majd kimentem, hiszen úriember nem tartózkodik abban a helységben, ahol egy nő öltözik, vagy a dolgát végzi.

Rájöttem, hogy a jelen helyzetben ez nem feltétlenül jó ötlet. Ezért visszamentem, hogy tanácsot kérjek a kétéves unokahúgomtól a továbbiakról. A metakommunikációnak köszönhetően megértettem, hogy most várni kell. Vártam. Pár perc múlva annyit mondott a maga hihetetlenül cuki kis hangján: "Kész." Rendben, akkor oldjuk meg a következő lépést!

A kislány felállt, én pedig kitartóan küzdöttem: az egyik kezemmel a terméket próbáltam a biliből a wc-be juttatni. A másikkal a ruhát húztam vissza a gyerekre, a harmadikkal üzenetet írtam a húgomnak, hogy most mit csináljak... Az arcommal pedig a zárt ablak felé nyújtózkodtam, hogy friss levegőhöz jussak. A tesóm utasításai alapján megmosdattam, megtöröltem, felöltöztettem és visszavittem az ágyba. Hihetetlenül büszke voltam magamra. Úgy éreztem, hogy ezek után akár az USA elnöki feladatkörét is csont nélkül el tudnám látni.

Az apává válás útja - a terhességi teszttől a szülőszobáighttp://www.she.hu/herself/20161019-apasag-szules-terhessegi-teszt-szeretet-bizalom-kor-korhaz.html

Pár perc nyugalom után újra írt a tesóm, hogy be kell adni a kislánynak a köhögéscsillapítót. Megtaláltam a folyadékot és a fecskendőt is.

- És hol a tű? - kérdeztem.
- Te hülye vagy? - érkezett a válasz. Oké, akkor ezt csak a szájába kell nyomni, értem.

Ezen is túlestünk. A kisfiú végig nyugodtan aludt, de amikor felébredt, a szülők még nem értek haza. Ezért megnéztünk - félig - egy animációs filmet, közben szétdobáltak három társasjátékot is. Végül letelt a szolgálatom, és hazamehettem. Nehéz, de mégis remek élmény volt ez a gyerekes program... Apuka akarok lenni!

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.