Így NEM lettem vegán.

A kisfiam nem eszik húst. Soha nem is akart húst enni, irtózik már a szagától, még a gondolatától is.

Nemrég kiderült, hogy tejfehérje- és tojásfehérje-érzékeny is, így az étkezési palettájáról kihullott minden állati eredetű fogás. Ennek megfelelően a gyermekkel szolidaritást vállalva, ama csodálatos döntést hoztam, hogy innentől kezdve majd én is vegán leszek. Úgy gondoltam, hogy az kb. olyan, mint a vegetáriánus, csak épp szigorúbb étrendet tart, mert nemcsak húst nem eszik, hanem semmilyen más állati eredetű ételt sem. 

Forrás: Shutterstock

Aztán beregisztráltam a Facebookon az összes fellelhető magyar vegán csoportba, és elindult az információ áradat. És akkor megvilágosodtam: vegánnak lenni életmód. Az igazán eltökélt vegán az élete minden aspektusában, minden apró porcikájában vegán, és ezt nem is rejti véka alá. Mi több, kimondottan kötelességének érzi, hogy az üdvözítő útra terelje még meg nem tért embertársait.

Az elképzelés, hogy kiiktassam az étrendemből az állati eredetű összetevőket, egészen
megvalósíthatónak tűnt, azonban ahogy elmerültem a veganizmus bugyraiban, egészen érdekes felfedezéseket tettem:

Tilos a méz!!! Mert a méz is állati eredetű, és úgy jutunk hozzá, hogy szegény méhecskéket kizsákmányoljuk. Tilos minden nem vegán felirattal ellátott kozmetikum. Természetesen tilos minden bőrből készült ruhanemű, de még a gyapjú is...

Ezen a ponton még mindig úgy éreztem, hogy a veganizmusnak és nekem lehet közös jövőnk, pláne, hogy az állattartás egy meglehetősen környezetszennyező tevékenység, én pedig szeretnék minél környezettudatosabb életmódot folytatni.

És ekkor robbant a bomba: egy hithű vegán szerint a terápiás kutya tartása pont ugyanolyan, mint a szarvasmarhák tenyésztése, nincs különbség, bizony őket is csúfan kihasználja jelen társadalmunk, rabszolga sorban tartjuk szegény ebeket. Ekkor hátraléptem párat, és egy kicsit messzebbről kezdtem szemlélni a dolgokat.

Forrás: Shutterstock

Mi a fontos nekem?

Szeretnék egészségesen táplálkozni, oly módon, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és ne legyen folyamatos hiányérzetem. És igen, nekem ehhez szükségem van húsra. Legalábbis egyelőre. Szeretnék minél környezettudatosabban élni, de nem látom, hogy a vegán életmód miért lenne környezetkímélőbb, ha ők nagy tételben fogyasztanak:

  • Pálmaolajat: kitermelésének káros mivolta már széles körben ismert.
  • Kókuszolajat: ami csak egy fokkal jobb, mint a pálmaolaj.
  • Kesudiót: ami az azt feldolgozó emberek súlyos egészségkárosodásával jár...

A sort hosszan lehetne folytatni, de felesleges, mert csak ez a 3 tétel is rámutat arra, hogy a veganizmus önmagában nem környezetbarátabb, mint a "ragadozó" életmód.

Végezetül az tette fel a pontot az i-re, amikor az egyik vegán csoportban arról értekeztek, hogy inkább vesznek műbőr cipőt, és dobják el azt 2 évente, semmint valódi bőrt, amit elég lenne 10 év múlva cserélni. Ezzel a fajta pazarló hozzáállással végképp nem vagyok képes azonosulni. Úgyhogy keresem tovább a számomra megfelelő arany középutat...

Abonyi Ági

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?