Szingli anyák és a társkeresés

Az egyedülálló anyák sokakban a szánni való nők benyomását keltik. Ellentmondanak a társadalmi normáknak, a vallásnak és a "normális" családmodellnek.

Mintha meg lennének jelölve az arcukon, ami miatt a kívülállók számtalan történetet vetítenek rájuk - vélt vagy valós igazságokkal. Aztán az a nő, aki mégis úgy dönt, hogy a gyerekével egyedül vívja meg mindennapi harcokat, egyszer csak azzal szembesül, hogy csapdába esett a párválasztás terén.

Forrás: Shutterstock

Eleve egy borzalmas tévképzettel indulnak, ami nekem is megvolt egy ideig: "Jaj, csak legyen valaki, aki majd elfogadja a gyerekemet! Nem baj, ha én nem leszek szerelmes, valahogy majdcsak leéljük az életünket. A gyerekem szeresse, csak az a lényeg...!" Józan nőként azonban hamar rájöttem, hogy ezek nem normális gondolatok, és ez nem normális hozzáállás.

Hiszen én nem ezt akarom, nem akarok egy szeretetszajha lenni!

Sokan tévesen azt feltételezik, hogy egy egyedülálló anya mindenáron apát akar a gyerekének. Nem. Nem akar apát, hiszen apja minden gyereknek van. Jobb, rosszabb, de van. Egy egészséges nő társat keres magának, és egy olyan barátot, szövetséges a gyerekének, akivel megoszthatják a mindennapok örömeit és terheit is.

Szingli anyaként háromfajta férfiba futhatsz bele. Az első, aki úgy ismerkedik veled, hogy közben okosan tartja a tempót, de emellett óvatosan elkezdi beengedni a gondolataiba és az életébe is a gyermeked. Mert van annyira intelligens, hogy felfogja: ha téged akar, akkor bizony ő is hozzád tartozik, mint bármelyik levegővételed! Ő a fehér holló.

Forrás: Shutterstock

Aztán van az, aki rajong érted, és bár a gyerekedről még csak képet látott, de furcsa mód érte is rajong - mert ezzel akarja elérni, hogy szimpatikusabb legyen neked. De ne dőlj be neki! Ez nem a valóság. Lehet, hogy elsőre imponál a viselkedése, de hosszú távon talán ő tudja a legnagyobb sérüléseket okozni. Ő a szürke holló.

És itt jön a képbe a fekete holló... A leggyakoribb az a fajta férfi, aki ide-oda billeg, nem biztos magában. És végül (képletesen) egy büdös nagy pofon kell neki, hogy észhez térjen. "Az anyja kellene, de egy gyerek??? Nehéz helyzet, egy gyerek rémisztő! Az már komoly felelősség. Minden megváltozik. Nincs annyi kettesben töltött randi, esetleg haverozás, buli. De van helyette pisis pelenka, hányás, hiszti, kötött időbeosztás. Kell ez nekem? De az anyja tetszik... Végül is a gyerek is cuki, végül is..."

Persze valóban nehezebb egy készen kapott családhoz csatlakozni, viszont a történetben ott van az a nő, aki jelenleg két ember helyett visel minden terhet. Szerinted ő mennyire erős és türelmes? Annyira, hogy sokkal jobban tud küzdeni egy család egységért, mint azt bármelyik férfi valaha is remélné.

De ha egy férfi nem fogja fel, hogy egy anya-gyermek kapcsolat milyen erős "prémium csapat", akkor nem kell, hogy az életetek része legyen. Ugyanis ebben az esetben az a törvényszerűség lép életbe, hogy ha valaki egy ilyen csapathoz szeretne csatlakozni, akkor nem ő dönt. A labda nem nála pattog, hanem a többieknél, hogy a viselkedése és a hozzáállása alapján egyáltalán befogadják-e. Ha ezt a férfi nem érti, akkor nem elég intelligens vagy érett. Ebben az esetben, bármennyire is tetszik neked, és akár még fáj is... de el kell engedned.

Neked mik a tapasztalataid? Hogyan fogadják a férfiak, ha egy nővel egy gyerek is jár a csomagban?

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?