10 év házasság margójára...

Visszatekinteni erre az egy évtizedre éppen olyan félelmetes, mint lepillantani egy szakadék széléről. Szédülök és gyönyörködöm egyszerre. Élek, nem zuhantam le. Még...(?)

A házasságunk első öt éve nagyjából a felhőtlen boldogságról szólt. Mintha megengedte volna az élet, hogy öt "bő esztendő" alatt minél több mosolyt, gyengédséget és rugalmasságot raktározzunk el az előttünk álló "szűk esztendőkre". Az első fél évtizedben olyanokat kérdeztünk egymástól, hogy elutazzunk-e, megvegyük-e, megnézzük-e, akarjuk-e. A válaszok pedig romantikus, megfontolt és boldog szavak formájában születtek meg: "Igen, drágám, legyen úgy, kedvesem... persze, miért ne?"

Aztán "hirtelen" felnőttünk - vagy csak az élet sűrűsödött be körülöttünk, ki tudja... De a kérdéseink már csak arról szóltak, hogy eladjuk-e, felépítsük-e, megszüljük-e, megműttessük-e, félretegyük-e, eltemessük-e... A válaszok pedig halkan, keserűen vagy némán összenézősen buktak ki belőlünk. Sokat változtunk. Az ő haja kikopott, az enyém megkopott. Az ő pocakja megnőtt, az én mellem megereszkedett.

És igen, bátran vállalom, hogy a szerelem már erős szeretetté szelídült (vagy erősödött?). De ez nem is baj, hiszen a magas hőfokon lobogó, émelygős-várakozós, zavartan feszült érzelmek közt nem is tudnék leélni egy életet. És igen, az illata néha szag, a szavai néha bosszantanak. De nem, senki mással nem tudnám elképzelni ezt a hihetetlenül törékeny földi létet.

Tíz év együtt. Kifürkészhetetlen és végtelenül törékeny titok és csoda. Kívánom magunknak és mindenkinek, aki benne él - küzdelemmel és örömmel -, hogy tartsunk ki, tartsuk meg. Tartson örökké.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock