Hogyan mondjam el neked, hogy nem vagyok szerelmes?

Nézem az arcodat, miközben alszol. Fontos vagy nekem, mintha testvéremként szeretnélek - mégis fájdalmat fogok okozni neked perceken belül, bármennyire nem akarom. Hosszú hónapok vívódásán vagyok túl, de mára döntöttem: te és én többet érdemlünk.

Pedig a kapcsolatunk igaz szerelemmel indult. Sok nevetéssel és csókkal, órákig tartó sétákkal, koncertek utáni sörözésekkel, közös barátokkal. Összeköltözéssel, egymáshoz csiszolódott hétköznapokkal, visszafogott, de varázslatos eljegyzéssel... Most meg itt ülök, és legalább századjára próbálom kielemezni, mikor és hogyan hűlt ki a szerelem bennem.

Mikor húzódtam először félre az ölelésedből? Mikor kezdtem érdektelennek látni a régen nagyszerűnek hitt terveinket? Nem tudom... Csak azt tudom, hogy egyszer csak így lett. Szeretnék rajta változtatni, hogy visszatérjenek a régi csodák, mert sokkal jobb volt veled együtt lángolni és tervezni, mint most itt ülni csüggedten.

De nem megy. Nincs más választásom, bántani foglak. Szakítok. Bármilyen fájdalmas is, ez a legkorrektebb, amit tehetek. Nem könnyű elhagyni téged, mert sosem okoztunk egymásnak sebeket. Ha maradnék, tudom, mindent megtennél, hogy szép legyen a közös életünk. De olyan nőt érdemelsz, aki teljes szívvel, lélekkel és szenvedéllyel szeret. Egykor biztos voltam benne, hogy én fogom neked megadni mindezt. Nem hittem volna, hogy másként lesz...

Forrás: Shutterstock

Tudom, elkeseredsz majd, ha elmegyek. Bezárkózol, majd buliból buliba sodródsz egy ideig. És persze sokáig vársz vissza, de a büszkeséged miatt nem hívsz fel. Én is gyámoltalan leszek nélküled, eleinte legalábbis biztosan. Hiányozni fognak a beszélgetések, a viccelődés, az esti séták. De amit érzek, az már csak barátság. Nem lehetek olyan önző, hogy én is csak ennyit követeljek tőled.

Itt az idő. Veszek egy nagy levegőt, mindjárt felébresztelek. Szomorú vagyok, de legalább nem kell félnem: becsülettel nézhetek a szemedbe, mert soha, kapcsolatunk egyetlen percében sem csaptalak be.

Nem engedtem más férfit az életembe, nem voltak hazugságok. Csak a kihűlő érzéssel küzdöttem, időt hagyva, hátha elmúlik a bizonytalanság. Megkönnyebbültem, mikor rájöttem, hogy muszáj lépnem. Akarom, vagy nem, másik út vár rám, és téged is másik útra engedlek.

Egy tétova érintésemre kinyitod a szemedet. Pillantásod az arcomra esik, rögtön értesz mindent. Csak annyit tudok mondani "Nagyon, nagyon szeretlek. Ne haragudj, hogy már nem szerelemmel..." Aztán fogom a bőröndöt, amibe korábban mindenemet bepakoltam, és kilépek az ajtón az ismeretlenbe.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?