A hangosan szexelő szomszéd lehet, hogy prostituált?

Szeretek az ablakban ücsörögni. Estefelé, mikor már nem tűz oda a nap. Figyelem a zajokat: a pontban 7 órakor csengő mikrót, a babakádban lubickoló gyerekek gügyögését, a mosogatás és a főzés hangját.

Érdekes, hogy rajtam kívül senki sem hallgat zenét. De ennél sokkal különösebb az a nő, akinek a hangjáról sokáig nem tudtam eldönteni, hogy orgazmusa van-e, vagy verik...

Teljesen váratlan pillanatokban szakad ki belőle egy-egy nyögés. Éjszaka gyakrabban, napközben csak elvétve. Ha nem hajlanék inkább arra, hogy ez a kéjjel átitatott hangja, akkor már biztosan ráhívtam volna a rendőrséget. De ugyanazt a nyögve kiáltást hallom nappal is, így azért nem lehetek teljesen biztos abban, hogy valóban a gyönyör váljta ezt ki belőle...

Egyszer egy másodpercre megpillantottam az ablakban. Tűzvörös, göndör haja a válla alá lógott - 2 ujjnyi ősz lenövéssel a feje búbján. Pedig fiatalnak tűnik még az őszüléshez... Vajon mitől őszül meg valaki ilyen korán?

Egy ideig minden este hallottam - ugyanolyan óramű pontossággal, mint a srácnál a 7 órai mikró csengést. Aztán később már csak az ágy nyikorgásának ütemes zaját. Nem hiába, a körfolyosós házak jól vezetik a hangot. Egyik éjszaka azonban pont akkor kezdődött a monoton zaj, mikor az ablakban ültem, és ekkor jöttem rá a lényegre: ez a hang nem az ágy nyikorgása, hanem a kilincsé.

Ledöbbenten néztem, ahogy valaki erőteljesen cibálja a kilincset belülről, majd néhány másodpercre abbahagyja, aztán újrakezdi. Úgy éreztem, ez egy néma segélykiáltás. Talán fogva tartják odabent, elvették a telefonját, és csak akkor tud segítséget kérni, mikor az utolsó "vendége" is távozott?

Hideg zuhanyként ért a felismerés, és úrrá lett rajtam az indokolatlan pánik. Egy darabig csak néztem, ahogy a kilincs ütemesen jár fel és le - majd az ajtómhoz léptem, és duplára fordítottam a zárat. Felvettem az első pólót, ami a kezem ügyébe akadt, mert hirtelen én is védtelennek éreztem magam meztelenül. Féltem, de közben aggódtam, és tenni akartam valamit.

Forrás: Shutterstock

Egyfelől azt vártam, hogy ne rángassa tovább a kilincset, hisz hallgatni is szörnyű, és nem akarok erre gondolni. Másfelől pedig önzőnek tartottam magam emiatt, és azt kívántam, adjon valami egyéb jelet, amiből információt szerezhetek. Hátha segíthetek valahogy.

Kizártnak tartom, hogy ezt élvezetből csinálná, és nem tudom felfogni, hogy ez miért csak engem zavar ebben az egész rohadt házban... Miért nem olyan bátor senki, mondjuk, egy férfi, hogy becsönget, és körbenéz, minden rendben van-e? Miért csak lapítunk, miközben valószínűleg mindenki tudja, hogy valami itt nincs rendben?

Nyilván mindenki félti az irháját, nem akarnak kétes ügyekbe keveredni... Ezért inkább nem vesznek róla tudomást. Vagy ők is némán emésztik magukat emiatt, mint én? Tudom... talán túl sokat foglalkozom ezzel. Talán hivatásos prosti, talán ebből tartja el magát, és csak bajt hoznék a nyakára, ha leleplezném.

Olyan nehéz eldönteni, hogy egy idegen embernek mire van szüksége - arra, hogy észre se vegyük, vagy pont arra, hogy észrevegyük... Ilyenek cikáztak az agyamban egyik nap, miközben cipeltem hazafelé a cuccokat, amiket vásároltam, és vártam a liftet. Mikor kinyílt az ajtó, a vörös hajú nő állt velem szemben. Púderszínű nadrágkosztümöt viselt, tincseit kontyba fogta, még a lenövését is befestette. Jól nézett ki, mintha csak egy fontos üzletasszony volna. Vagyis szabadon jár-kel, nem tartja senki bezárva... Nem köszönt, nem nézett rám, csupán bólintott egyet, mikor kilépett a liftből.

Vajon hova megy? Egy "éhes" üzletemberhez? Vagy a stricijével találkozik? És mi van, ha rémeket látok, és csak egy hangosan (és sokat) szexelő irodista? Nem tudom kizárni a gondolataimból, belém rágta magát, mint egy féreg a puha almába.

Minden apró zörej után már az ablakban állok, a függönybe burkolom magam, és csak figyelek. Úgy szeretném, ha történne valami olyan, amiből többet értek. Bár ki tudja, mit tennék, ha elég információ lenne a birtokomban? Átadnám a rendőrségnek? Odamennék, és körbenéznék egymagam? Vagy lehet, hogy az derülni ki, hogy csak az én fantáziám túl élénk?

Nem tudom. Ahogy azt sem, hogy mit keres itt ez a nő. De azt hiszem, hogy jó lenne, ha többet foglalkoznánk a körülöttünk élő emberekkel, jobban ismernénk a szomszédainkat, és természetes lenne, hogy segítségért fordulhatnának hozzánk, ha szükséges. Akkor talán én is jobban tudnék aludni...

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?