Nem akarom, hogy továbbra is a szex vezérelje az életemet!

Ősszel mindig írok egy számvetést az elmúlt évről, és ez most sem volt másként. Kibontottam egy üveg bort, papírt és tollat vettem elő, aztán leültem gondolkodni, hogy mi minden történt a magánéletemben.

Hmm. Lássuk csak. Sok érdekes férfival randiztam, és az erotika terén olyan kalandokban volt részem, amiket el sem tudtam volna képzelni. Örülnöm kéne, micsoda izgalmas hónapok állnak mögöttem, mégis szarul érzem magam...

Aki ismer, tudja, hogy a véremben van a flörtölés művészete. Képes vagyok pillanatok alatt becserkészni a kiválasztottat, ami pedig a szexet illeti, nem tehetek róla, imádom. Ezzel még nem is lenne gond. A probléma csak az, hogy a férfiakhoz fűződő viszonyom kissé ellentmondásos.

Szükségem van állandóságra és érzelmi biztonságra, amit egy harmonikus párkapcsolatban tudnék megtapasztalni. A szexben viszont folyamatosan valami újat keresek, mert hajt a kíváncsiság és a szenvedély. Még akkor is, ha olyan pasival vagyok, akivel az ágyban jól működnek a dolgok.

Ugyan a férfiakra szokták mondani, hogy a farkukkal gondolkodnak, azért ránk, nőkre is jellemző lehet ugyanez. Én vagyok az élő példa arra, hogy általában a puncim irányítja az eseményeket, a fejem jobbára a másodhegedűs szerepét tölti be. Visszagondolva 2018-ra, forró éjszakák jutnak eszembe, de valahogy összefolynak az arcok, az ölelések, és az egész egyetlen villanássá válik.

Forrás: Shutterstock

Egyikük sem volt jobb vagy rosszabb a másiknál, csak egy üres vászon, amire én festettem fel a színeket. Szinte minden ismerkedésem szexszel kezdődött, és nem a lelkem számított, hanem az, ami a lábaim között volt. Még akkor is, amikor pont fordítva akartam...

Ebben a hónapban viszont volt időm gondolkodni, hogy a korábbi "impulzusvadász" életmódomon valahogyan változtatni kell. Nem csoda, hogy belül üres vagyok és sivár. Mert amit eddig boldogságnak hívtam, az az instant örömök látszólag örökké tartó, ám valójában pillanatnyi világa.

Csak a saját kielégülésem számított, amihez a férfiak teste egy eszköz volt. A lélek nélküli dugás bűnébe estem, és elfeledkeztem arról, hogy a boldogság nem a vaginámon belül, hanem kívül van. Elhatároztam, hogy jövőre máshogy lesz, nem akarom magam a kiégés szélére sodorni. Előbb meg kell ismernem, meg kell értenem a másik lényét, aztán lehet áldozni a gyönyör oltárán.

Szegi Zita

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?