szerelem vágy kibeszélő önbizalom magazin párkapcsolat szerencse önbizalomhiány Varga Lea
Szombat reggel van - vagy talán már dél is elmúlt? Helyszín: az éjjeli forgolódásoktól össze-vissza kuszált ágyunk. Szeretünk az ágyban reggelizni.        

- Olyan szép vagy! - hallom, és megakad a másnapos kiflidarab a torkomon.

- Hát, te tudod... - gondolom magamban, de nem értem. A hajamról simán meg lehetne kenni két zsíros kenyeret, nyakig morzsás vagyok - hiszen a tányér csak dísznek van -, a szájszagomat pedig biológiai fegyverként is bevethetnék a katonaságnál.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján én ahhoz szoktam, hogy járok Gipsz Jakabbal vagy Béna Bélával egy hónapot, megunjuk egymást, aztán mindenki megy a dolgára. Nehéz elhinni, hogy valaki tényleg támogat az álmaimban, terveimben. És hogy minden porcikámat szereti. Még mindig furcsa, hogy olykor csak mosolyogva elbambul rajtam, és mikor megkérdezem, hogy mi van, szégyenlősen vállat von.

De nem sajátít ki. Ha adódik egy baráti összejövetel, vagy hívnak, hogy menjünk bele az éjszakába, nemhogy visszatart, de addig nem hagy békén, míg el nem megyek. Nem hív félóránként, hogy hol, kivel, mire készülök.

Persze ugyanez igaz visszafele is. Engem sem érdekel, ha 3 órán keresztül multiplayerben lövöldöznek egymásra a barátjával. Ha neki ez a kikapcsolódás, hát érezze jól magát, minek álljak neki házisárkány módjára tüzet okádni? Nem Pamela Anderson a legjobb barátja.

Ha épp a konyhába vagy a fürdőszobába tartok, van, hogy felkap, és a karjaiban odavisz. Aztán, ha beverem a fejem az ajtófélfába, jót röhögünk. A születésnapi tortát maga süti nekem, és nem megveszi az utolsó pillanatban a legközelebbi plázában. Az már más kérdés, hogy a gyertyákkal együtt a tortát is elfújtam, mert a puding kicsit hígra sikeredett. Örök emlék marad.

Minden érdekli, ami velem történik, és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy adjon egy puszit vagy megsimogasson, valahányszor elmegy mellettem. És biztos megnéz más lányokat az utcán, ha én nem vagyok ott. Tegyen is így! Én sem veszek meg mindent a kirakatból, ami megtetszett.

Rinyálok neki, hogy öregszem, és hogy "nézd, ez a ránc most még mélyebb lett" - ő pedig legyint, és kinevet. Aztán körbenézek a baráti körön. Itt egy megcsalás, ott egy házisárkány, a sort pedig a bunkó paraszt zárja. Még szerencsésebbnek érzem magam.

És akkor belegondolok, hogy ez azért különleges. Sajnálom egyúttal azokat a nőket, akiknek ez nem adatott/adatik meg. Persze, valamilyen szinten mindannyian különbözünk, így a férfiak felé támasztott elvárásaink és vágyaink is. Biztos van, aki örül, hogy nap mint nap kerülgetheti a "házipapucs férjét", más meg annak, hogy "B kategóriás" külsővel kifogta az "alfahímet". De én nem akarnék éjszakánként azon izgulni, hogy elég jó vagyok-e neki...

Szóval, a türelem tényleg rózsát terem, de a szerencse sem egy utolsó faktor. Éppen ezért én is rengeteg szeretetet és odafigyelést adok a páromnak - és becsülöm, hogy van nekem...

Varga Lea

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.