A pasiknak szabad, de egy nő ne káromkodjon?

Erre én néztem úgy, mintha három szeme lenne, és mindjárt meg is koronáztam a beszélgetést azzal, hogy: "Ez de köcsög duma..."

Hozzáteszem, nem vagyok Eric Cartman női változata, nem kötőszavam a bmeg, meg a kvaanyd, meg a gci. Már csak azért sem, mert nem így neveltek. De a lényeg, hogy a mai napig tisztán emlékszem életem első "szar"-jára. Na, mármint nem arra, ami a pelenkában kötött ki. Nyolcadikosok voltunk, és az aktuális legjobb barátnőm már folyékonyan káromkodott. Nála voltunk, beszélgettünk, és a szobafogságára azt mondta: "Olyan szar." A "szar" mágikusan visszhangozni kezdett a fejemben, a szám önkéntelenül is kinyílt, és megismételtem: "Igen, ez tényleg szar."

Jó, bakker, de az esetek többségében akkor káromkodok, amikor:

• Valami rettenetesen fáj. De mentségemre szolgáljon, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy a káromkodás fájdalomcsillapító hatású.
• Ha úgy igazán megijesztenek - de akkor aztán dől belőlem. Ebből adódtak már kellemetlen szituációim, amikor az anyós, a kisgyerek, a bolti eladó vagy a főnök lépett oda hozzám váratlanul, és hozta rám a frászt. Én meg reflexszerűen a kedves édesanyját emlegettem. Még szerencse, hogy általában látják rajtam, hogy mindjárt elvisz a kaszás, szóval csak szakadnak a röhögéstől.
• Még akkor szoktam cifrán szólni, mikor valaki istentelenül felhúz - ami azért nem könnyű -, és élezőnek használja az idegeimet.

De azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így, hogy mondhatni indokolt esetben káromkodok. Mert bizony annak is megvan a helye és ideje. Olyankor helyénvaló, de akár vicces is lehet. Meg aztán ebbe az irányba halad a világ, hogy egyre elfogadottabb lesz. Gondoljunk csak a rap szövegekre, vagy arra, hogy az irodalomba is egyre jobban beépül, mert életszerűvé, poénossá teheti a helyzetet.

De ebből is megárt a sok - akár nő, akár férfi az illető!

Gondolok arra, amikor fröcsög valakiből a káromkodás, és már belevonja Istent, mindenféle testnedveket és betegségeket, de még a hollókat is. Na, ők néha tényleg nagyon nevetségesek tudnak lenni. Rosszabb esetben még el is borzaszt a tömény vulgáris beszéd - akkor is, ha nem is nekem mondja. Már az is le tud szívni, ha csak a jelenlétemben hangzik el. Egyszóval: legyen egy határ, ha már nem most másztunk le a fáról...

Erre mit ad ég, mikor a következő párom előtt először csúszott ki egy szitokszó a számon, ő csak simán kiröhögött, és közölte, hogy olyan cuki vagyok, mint egy gonosz (de aranyos) kis manó. Na, erre varrjak gombot. Persze tudom, hogy minden pasi más, de ez éles váltásnak tűnt. Viszont a baráti társasága is ilyen "engedékeny", és ott sem akarnak szappant leerőszakolni a torkomon. Csak néztek nagyon, mikor a párom agyonpiszkált valami marhasággal, és mérgemben azt találtam mondani: "Baba bmeg, hagyj már békén!" Ezen mindenki besírt a röhögéstől, és szállóige lett belőle.

Talán ennyi verbális feszültség-levezetéstől még senki sem lesz kevésbé "nő" vagy mocskos szájú - sem mocskos lelkű. Mértékkel mindent szabad, vagy nem?

Balogh Orsi

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock