A mi szerelmünk valójában sosem létezett!

Nem te tévedtél, én hibáztam. Többet képzeltem bele kettőnk történetébe - azt hittem, szeretsz, de amit szerelemnek gondoltam, az valójában manipuláció volt.

Nem az a férfi vagy, akinek évekig hittelek. Elmúlt a varázsod, az érintésed mágiája. Mindent kiirtottál a szívemből, amit csak lehetett. Már nem ízlik a csókod, nem izgat fel a tested, nem vonz az intellektusod. Nincs kedvem beszélgetni veled - nincs is miről. A kapcsolatunk visszafordíthatatlanul elindult a lejtőn, és már nincs visszaút.

Sok mindenért haragudhatnék rád, mégsem teszem. Mert tudom, hogy részben én is felelős vagyok azért, hogy ide jutottunk. Naiv hülye voltam. Nem gondolkodtam józanul - beleéltem magam az általam kreált tündérmesébe. Megbabonáztál.

Még saját magam számára is érthetetlen volt: én, aki folyton beszélek, elnémultam. Én, aki merész vagyok, elbizonytalanodtam, és elvesztettem az akaratomat. Korábban gátat szabtam az érzéseimnek, de te legyőztél: megadtam magam neked.

Utólag belegondolva elképesztő, miket műveltem: lemondtam a barátaimról, megváltoztattam a külsőmet. Kedved szerint alakítottam az egyéniségemen azért, hogy még jobban szeress. Úgy viselkedtem, mint egy éretlen kamaszlány.

Forrás: Shutterstock

A szemed láttára lettem más ember, de aztán egy váratlan eseménynek köszönhetően rájöttem: téged nem érdekel, mi történik velem. Sőt, ami még ennél is durvább: szereted látni, ahogyan szenvedek. Mintha a könnyeim tüzelnék fel benned a vágyat, mintha ettől éreznéd magad igazi férfinak. A gyengeségemből táplálkoztál, az esendőségemből merítettél erőt, csak korábban nem ismertem fel - mert nem akartam felismerni.

Nehéz szembenézni az igazsággal, de nem rohanhatok ész nélkül a vesztembe. Felszállt a lila köd, és most rideg, sivár szürkeség borítja szívemet. Már tudom: te sosem leszel az én hősöm.

Nem leszel az a férfi, aki esernyőt tart a fejem fölé a zuhogó esőben. Nem leszel az a társ, aki egész éjjel az ágyam mellett virraszt, ha kell. Nem leszel az a férj, aki segít a házimunkában, és örömmel megy a játszótérre a gyerekkel. Soha nem fogsz önmagadnál messzebb látni, mert önző vagy - épp ezért szerethetetlen. Totál reménytelen eset. A valódi érzelmekhez nem értesz - ahhoz azonban igen, hogy a párod egy rakás szarnak érezze magát melletted...

Elég volt. Nincs értelme folytatni ezt a kapcsolatnak nevezett színjátékot. Nem pocsékolom rád az időmet és az energiámat, mert az merénylet lenne önmagam ellen, én pedig élni akarok - méghozzá boldogan!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?