Férfivélemény: Mit tud az új pasid, amit a férjed nem?

Mi jobb abban az emberben, aki fűt-fát ígérve teszi a szépet? Nem látod, hogycsak az udvarlás kezdeti ragyogásával csavarja el a fejedet? És te cserébe oda is adtad magad, otthagytad a hitvesi ágyat...

Bezzeg régen milyen jó volt!

Emlékszel? Régen a párod is tudott udvarolni, ő is képes volt kimutatni a szerelmét. Csak azóta elkövettetek - együtt! - néhány hibát, amelyek nyomot hagytak a kapcsolatotokon. De te nem akarsz felelősséget vállalni, csak panaszkodsz a másikra.

Azt mondod, már biztos nem szeret, mert nem olyan, mint régen. Nem beszélget, nem nevet veled, és már csak évente egyszer-kétszer visz el vacsorázni - pedig régen minden héten beültetek a kedvenc éttermetekbe, hogy gátlások nélkül kiöntsétek a lelketeket egymásnak. Most pedig állandóan csak dolgozik. Rengeteg túlórát vállal, amit szerinted azért tesz, hogy ne kelljen otthon lennie...

Miért nem beszéltél még soha a problémáidról? Ha annyira sok a sérelmed, miért nem hánytad még a párod szemére? Talán, mert félsz, hogy neked is szembesülnöd kéne a magad hiányosságaival - és akkor nem játszhatnád tovább a sértett feleség szerepét.

Vajon miért nem olyan minden, mint régen?

Szerinted te nem változtál, nem lettél más, mint akkor, amikor megismerkedtetek? Szerinted ő nem hiányolja azt a kedves hangú nőt, aki széles mosollyal és gőzölgő vacsorával várta haza minden este? Aki odaült a kád mellé, míg a férje fürdött, csak, hogy addig is beszélgessenek?

Van még visszaút, hiszen egyikőtök sem követett el halálos bűnt. Fel lehet még építeni mindazt, ami egykor gördülékenyen működött. Ám ahhoz el kell fogadni, hogy együtt, egymáshoz alkalmazkodva jutottatok el idáig - ezért pedig egyformán felelősek vagytok.

És ezután már csak egy eldöntendő kérdés maradt: szeretitek-e egymást annyira, hogy meggyógyítások egymás sebeit? - Vagy inkább keres magának mindenki egy ragtapaszt, nehogy elvérezzen...?

Nyitókép: Shutterstock