Mennyire kockázatos a munkahelyen barátkozni?

Voltak olyan munkahelyeim, ahová rühelltem bejárni: vagy a melót nem szerettem, vagy az embereket. Nincs is annál kellemesebb, mikor úgy töltesz el valakivel nyolc órát, hogy az zsigerből utál, vagy lenéz...

Netán emberszámba sem vesz, és úgy vagytok, mint a robotok: mindenki teszi a dolgát, és kussban van. Ehhez képest egyértelműen jobban bírtam azokat a helyeket, ahová - ha rossz is volt munka - a kollégák miatt imádtam bejárni. De vajon jó az, ha nem a munkatársaiddal, hanem inkább a barátaiddal dolgozol?

Könnyen rá lehetne vágni, hogy igen: elvégre egy légtérben töltesz velük 8-12 órát. Egyrészt elkerülhetetlen, hogy egyesekkel szorosabb kapcsolatot is kialakíts, másrészt szükségszerű, ha nem akar az unalomtól szenvedni az ember.

Nyilván megvan az előnye a munkahelyi barátságoknak. Nemcsak az ember hangulatára lehet pozitív hatással, hanem a melóhoz való hozzáállására és a teljesítményére is. Hiszen részei leszünk egy összetartó közösségnek, ahol az emberek számíthatnak egymásra - és munkaidő után is együtt lehet kiereszteni a gőzt. Szóval, egy kollégából akár igazi, sírig tartó barát is lehet.

Vannak viszont olyanok, akik elvből - vagy félelemből - nem hajlandóak a kollégáikkal barátkozni, és valahol az ő óvatosságuk is érthető. Mert akivel ma jópofizol odabent, holnap talán a hátadba állítja a nagykést. Mondjuk, kipletykálja a titkaidat, és mindenki tudni fogja, hogy a férjed elvonón van, neked meg négy hónapja nincs orgazmusod...

Ha pedig - munka vagy magánéleti dolog kapcsán - összerúgod vele a port, szemétkedni fog veled. És utána kerülgethetitek egymást, vagy feloszthatjátok a munkahelyet, hogy az egyik a te térfeled, a másik az övé...

Forrás: Shutterstock

Ilyen esetben a munkahelyi hangulat is megromlik, emiatt pedig csökkenhet az ember produktivitása. A munkaidő, ami nemrég még egy szempillantás alatt eltelt, most csigalassúsággal halad, és már magához a munkához sincs kedved - akkor sem, ha idáig szívesen végezted...

A teljesítményre persze az is veszélyes lehet, ha egyesek túlzásokba esnek, és elfelejtik, hogy dolgozni járnak be, nem lopni a napot. Többet traccspartiznak, mint kéne, és tízpercenként fél órás kávé- vagy cigiszünetet tartanak. Bármelyik szélsőségbe esel is, egy biztos: ferde szemmel fog rád nézni a főnök...

De akkor ne kössünk munkahelyi barátságokat? Inkább tartsunk mindenkivel húsz lépés távolságot, és még a lehetőségét is kerüljük annak, hogy magánügyekről beszéljünk? Vagy egyáltalán ne beszéljünk?! Biztos van olyan munkamániás, akinek így kényelmesebb a munkaidő, mert csak és kizárólag a feladatára szeretne koncentrálni. Ezt tiszteletben kell tartani. Az viszont nem egészséges, ha valaki félelemből nem barátkozik a kollégákkal - csak azért, mert mindenütt árulókat sejt.

Véleményem szerint lehet - és kell is - barátokat szerezni a munkahelyeden. A lényeg, hogy körültekintően dönts arról, kiben mennyire bízhatsz. Ezért nem tanácsos már az első napodat azzal kezdeni, hogy elmeséled: tegnap lefeküdtél valakivel, akiről azt sem tudod, kicsoda.

De szép lassan fel lehet építeni egy kapcsolatot, ha azt látod, hogy őszinte, szavahihető, titoktartó és kedves az illető. Szóval barátkozz - bizonyos határok fenntartásával! Idővel pedig kiderül, hogy marad-e a határt képező fal, vagy ledől...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?