Magányos feleségből elhagyott feleség lettem...

Azt mondják, a szerelem - mint biokémiai jelenség - nagyjából két évig tart. Onnantól fogva nem érzés, hanem döntés kérdése. Te hamar eldöntötted, hogy a magad útját járod - nélkülem.

Az első reggelen, amit egyedülállóként töltöttem, épp lázzal feküdtem, köhögtem, fáradt voltam. Fájdalmas vágyódással gondoltam arra, milyen jó, ha az ilyen helyzetekben van az ember mellett egy társ. Aztán hirtelen bevillant: de hiszen nekem már jó ideje nincs - akkor sem volt, amikor még mellettem voltál. Hányszor vágytam rá, hogy ott legyél - testben vagy lélekben -, de te nem voltál... Mert épp más volt a fontos.

Amikor kirándultunk egy jót a környékbeli családokkal, és csak velem nem jött a párom. Azt mondtad, fáradt vagy, de én menjek csak. Annyira hiányoztál, olyan jó lett volna együtt túrázni! Úgy szerveztünk autót, hogy neked is legyen helyed. Elképzeltem, hogy jössz majd ki a többi pasival a társaságból, hiszen valamikor biztosan sütünk együtt szalonnát velük, ha úgy jön ki a lépés.

Amikor egyedül mentem a rokonokhoz az ünnepek alatt, mert te inkább aludtál. Az egész éves teperés után iszonyúan vágytam egy kis együttlétre azokkal, akiket ritkán látok. Örömmel mentem, ők pedig kérdeztek rólad. Hiányoztál. Hányszor nem jöttél velem, mert kényelmesebb volt a számodra otthon maradni?

A születésnapi vacsimon sem voltál ott, inkább zenekari próbára rohantál. A közös barátaink, akik vendégségbe jöttek, nem értették a dolgot: hát nem hónapok óta ezt szervezzük? De igen - csak számodra más a prioritás...

Amikor elegem volt a kupiból, és jól jött volna még két segítő kéz. Azt gondoltam, ha mindketten megcsináltuk a munkánkat, utána gyorsan rendbe szedjük együtt a lakást. Közben valami durva zene szól, majd szexelünk egy jót... Ám te közölted: "nem érzed feladatodnak" a házimunkát. Csináljam meg gyorsan egyedül, aztán vegyek fel valami szexit.

Forrás: Shutterstock

Mindig, ahányszor csak beteg voltam, és hajnalban felkelt a gyerek. Szinte érzem: mindenem fáj, fáradt vagyok, egy órát sem aludtam összesen. "Szépen kérlek, válts fel kicsit, kelj fel hozzá, tedd tisztába, etesd meg!" - súgom. Te a füledre húzod a takarót, dünnyögsz valamit az orrod alatt, majd 11-ig alszol. Aztán bejelented, hogy átugrasz egy régen látott haverodhoz, és estig nem is jössz...

Mindig, amikor felébredtem éjszaka, és jó lett volna odabújni hozzád... Mint régen. De az utolsó négy hónapra már a kanapéra költöztél, hogy ne verjenek fel legszebb álmodból az éjszakai ébredések.

Amikor remek napom volt, tele élménnyel, és el szerettem volna mesélni neked, de te valami miatt épp bosszús voltál, így inkább kiültél az erkélyre cigizni, sörözni, és órákig nem jöttél be. Én meg csak vártalak és vártalak...

Amikor rémes napot zártam, és nem volt más vágyam, mint meginni veled egy sört és dumálni egy jót. Te azonban közölted, hogy inkább aludnál, majd a kanapéra dobtad magad, hogy játssz még egy órát a telefonodon.

Nem felejtem el azt a sok hosszú órát, amit várakozással töltöttem, bízva benne, hogy majd jössz, majd érkezel. Majd beszélünk, majd töltünk együtt időt, majd összebújunk, majd együtt alszunk, majd átölelsz, majd érezzük egymás melegét... Aztán mégsem jöttél, mert összefutottál útközben hazafelé egy rég nem látott osztálytárssal, és muszáj volt beülni vele valahova egy italra.

Most mindenki azzal jön: "Az első néhány hónap kemény lesz, mert megtapasztalod, milyen mindez egyedül." Én azonban csak legyintek: nincs semmi új a nap alatt. Hiszen az utolsó négy hónap számomra már erről szólt...

Király Dóra

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?