Nem zavar, hogy melletted lehetetlen férfinak lenni?

Ő itt Sára. Igazi XXI. századi csodanő: bombázó alakja van, menő állása, jóképű férje, cuki gyereke és csodálatos otthona. Minden nő erre vágyik, így nem meglepő, hogy csak úgy zsizsegnek körülötte az emberek - abban reménykedve, hátha megtudják a sikere titkát.

Sára élete olyan, mint a dobozba zárt heringeké: zsúfolt, szűkös, kicentizett. Hajnalban kel, hogy elkészítse a reggelit a családnak: egyik kezében vajazó kés, a másikban szempillaspirál, a harmadikban egy lista, amit a takarítónőnek írt össze. Ezt követően elviszi a gyereket a suliba, majd beugrik a helyi dekor boltba, hogy kiválassza a legújabb tapétát a nappaliba - sőt, azt is pontosan megérdeklődi, hogyan kell felrakni, és megveszi az ehhez szükséges eszközöket. 

A munkahelyén napközben dübörög az élet: folyamatosan csörög a telefon, mindenki az ő véleményére kíváncsi - nem csoda, hiszen ő a legjobb a szakmájában. Ebédszünetben megrendeli az új nyílászárókat, aztán elintézi online a bevásárlást, hogy ne kelljen még boltba is mennie. Sára mindent kézben tart. Egyszerűen fantasztikus.

Munka után hazaérve még mindig túlteng benne az energia: úgy dönt, meglepi a párját, és nekiáll a tapétázásnak. Néhány YouTube videó és egy-két telefon után már rutinos mozdulatokkal helyezi fel az új textilcsíkokat. Sőt, mi több, még a kisfia is segít neki, így tulajdonképpen a feladatból közös mókázás lesz.

Mire a férje hazaér, minden élére van állítva: a fél nappali kész, a háztartás rendben, a vacsora a lábosban, a gyerek pedig már az ágyban. Sára éppen az esti tornáját végzi - hiszen ha elégedett férjet akar, jól kell kinéznie. Apropó Sára férje: neki otthon aztán tényleg semmi dolga sincs. Nem meglepő módon az összes barátja rohadtul irigy rá.

De akkor mi a bibi? Az, hogy Sára ugyan nem szándékosan, de kasztrálta a férjét. A XXI. század superwomanje gyakorlatilag hasít az élet minden területén, egyetlen dolgot kivéve: nincs tisztában azzal, hogy mellette nem lehet férfiként érvényesülni. És nem ő az egyetlen, aki nincs tudatában ennek az "aprócska" problémának.

Forrás: Shutterstock

Beszéljünk egy kicsit a női szerepekről...

Manapság a női szerepkör fogalmát csak olyan óvatosan lehet megemlíteni, mint a vallást vagy a politikát. Mert ha picit is konkrétabban fogalmazol, és kiderül az álláspontod, könnyedén felháborodást kelthetsz. Ha a hagyományos értékeket hirdeted, akkor a felvilágosult nők szemében leszel szálka, ha pedig a férfi-női egyenlőség mellett kampányolsz, akkor fordítva.

Pedig a valóság az, hogy a nők görcsös megfelelési kényszere apránként terjed szét a párkapcsolatokban (is) - akár egy rákos sejt a szervezetben. Hiszen a hölgyek többsége állandó lelkiismeret-furdalástól szenved: ha túl sokat dolgozik, nem marad ideje a családra, de ha túl sokat van otthon, akkor mi lesz a karrierjével?

Erre a problémára pedig az a megoldás született, hogy nyomjunk mindent egyszerre, mint süket a csengőt. Hajtsuk szét magunkat, legyünk mindenben elsők, profik, hibátlanok, önállóak és sziklaszilárdak. Legyünk erősek, erősebbek, és még erősebbek! Teljesítsünk 120%-on, mutassuk meg, hogy nincs szükségünk segítségre!

Bizonyítsuk be, hogy képesek vagyunk a hagyományos szerepek mellett fényes karriert IS építeni, sőt, a ház körüli munkákat is simán ellátjuk! És ha ezzel beletapicskolunk a férfiak szerepkörébe? Hát az már legyen a pasik gondja! Nehogy már még az is a mi dolgunk legyen, hogy feladatot találjunk a férfiaknak!

A semmiért nyafogsz, drágám!

"Komolyan azért hisztizel, mert bevertem egy szöget a falba? Ahelyett, hogy örülnél, hogy nem neked kell csinálni... És tényleg azért vagy kiakadva, mert kivittem a gyereket focizni? Nem tök mindegy, melyikünk focizik vele? A karácsonyfáról ne is beszéljünk - még mindig azt hallgatom, hogy befaragtam a fát, amíg te fürödtél.

A lelkemet kihajtom, hogy mindenkinek a kedvében járjak, erre te közlöd, hogy nem érzed magad férfinak mellettem, hogy feleslegesnek tartod magad, és attól félsz, nincs is rád szükségem az életben. Micsoda hülyeség ez! Szerinted körbeugrálnálak, ha nem lenne rád szükségem? Olyan vagy, mint egy gyerek: jó dolgodban már nem is tudod, min akadj ki."

Manapság már nemcsak nőnek lenni nehéz, hanem férfinak is. A magam részéről csak reménykedem, hogy sosem fogok átesni a ló túloldalára, vagy ha esetleg mégis, akkor lesz, aki helyre rázza az agyam. És még mielőtt a nőtársaim letépnék a fejem: nem azt állítom, hogy bűn elmozdulni a tűzhely mellől. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem lesz jó vége, ha kiszorítjuk a férfiakat a saját életükből - és a mi életünkből is. Ugyanis bárki bármit mond, egy nő sosem lehet igazán boldog férfi nélkül.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?