Keményebb vagy, mint egy férfi. Hogy szerethetnélek?

Tudod, mi volt a baj? Túlzottan elfogadtalak, úgy, ahogy voltál. A körülményeiddel, az összes gyerekeddel együtt. Megértettem, ha nem értél rá, elfogadtam, hogy a megbeszélt öt óra helyett csak fél nyolcra mehetek hozzád.

Nem tudtam, hogy neked inkább az imponált volna, ha hisztizek és erőszakoskodok. Nem tudtam, hogy számodra csak az a férfi, aki kemény - sőt, inkább bunkó -, nem pedig megértő és tisztelettudó típus. Engedtem, hogy mindent akkor és úgy tegyünk, amikor/ahogy neked kényelmes. Szabadabban mozoghattam: az én gyerekeim már felnőttek, nem volt szükség arra, hogy folyton velük legyek. Időm is több volt: míg te tanultál a fiaiddal, én sportoltam vagy olvastam. Azt tehettem, amihez kedvem volt.

Tetszett, hogy erős nő vagy, és szereted irányítani az életed. Csak később jöttem rá: olyan szinten teszed ezt, ami már kóros. Nem hagyod, hogy más is beilleszkedjen a közösségbe, amit vezetsz. Csakhogy ha nem engeded meg egy férfinak, hogy segítsen - elmenjen bevásárolni, vagy "bitorolja" néhány órára a konyhád -, sosem fogja otthonosan érezni magát melletted.

Ha csak akkor mehetek hozzád, mikor már nincs más dolgom, mint leülni a kanapéra, nem érzem biztonságban magam a kapcsolatunkban. Pedig nekünk, férfiaknak is szükségünk van erre, még ha hihetetlen is. Mi is vágyunk rá, hogy biztos pontok legyenek az életünkben.

A legérzékenyebb pontunk pedig a párunk. Ha hagyja, hogy megadjuk neki a biztonságot, a szeretetet, a tiszteletet - ha pedig viszonozza is ezt, akkor jól érezzük magunkat vele. Úgy érezzük, biztonságban vagyunk. Ellenkező esetben sokan megsértődnek, és eltűnnek a balfenéken, de persze olyan is akad, aki elfogadja a körülményeket.

Ami engem illet, egyedül is teljes értékű életet szerettem volna élni. Nem létszükségletből kezdtem tehát ismerkedni, hanem azért, hogy szeretetet adjak és kapjak. Nem unatkoztam, nem szenvedtem a nélküled töltött idő alatt - így nem harcoltam foggal-körömmel azért, hogy minél többet találkozzunk.

Forrás: Shutterstock

Tudtam jól, mennyi időt és energiát igényel a tanulás két kamasz gyerekkel - plusz a főzés és a háztartás vezetése. Én is ezt tettem majdnem tíz évig, így megértettelek, ha lemondtad vagy módosítottad a találkozónkat. A "birka türelmem" nem a gyengeség jele volt: nem azért nem szóltam, mert nem mertem, hanem, mert megértettelek.

Elfogadtalak olyannak, amilyen vagy, a körülményeiddel együtt. Sajnos - vagy nem sajnos - nem illetünk össze. Nem tudtunk egyről a kettőre jutni - talán azért, mert nem akartuk mindenáron. Pusztán a fergeteges szeretkezések jutottak nekünk, nem több, nem kevesebb. Ez azonban kevés volt ahhoz, hogy együtt tudjuk élni.

Végül rájöttem: neked olyan férfi kell, aki leordít, amikor visszautasítod vagy lemondasz egy randit. Arra vágysz, aki lekezelően szól hozzád, nem pedig tisztel, szeret és megbecsül. Tudod, miért? Mert te sem szereted magad, így idegen számodra, ha valaki őszinte, szívből jövő érzelmekkel közeledik feléd. Nem vagy sem türelmes, sem megértő, sem elfogadó, ezért nem tudod megérteni azokat, akik ilyen tulajdonságokkal bírnak.

Oroszlán vagy, nem pedig bújós cica: irányítasz, vezényelsz, szervezel, és közben nem engeded közel magadhoz azt, aki szeret. Míg végül örökre egyedül maradsz...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?