Negyvenes nőként már nem hiszek a tündérmesékben...

Az idő múlásával már sok mindent másképp gondolok, mint 20 évesen. Ezt nagyképűen nevezhetném bölcsességnek, de inkább csak a tapasztalataim szubjektív kivetülése a gondolataimra - keserédes fűszerezéssel...

Szépség

20 évesen azt gondoltam, a szépség egyenlő a tökéletességgel, és elsődleges feltétele a sikeres életnek. Ha szép vagy, sosem lehetsz boldogtalan vagy magányos. Nem lehet kilátástalan az életed, hiszen ez minden akadályon átsegít.

A szépség fogalmát összekötöttem a szabályos arcvonásokkal, a fiatalsággal, a makulátlan külsővel. Így aztán a húszas éveim azzal teltek, hogy harcban álltam önmagammal. Mert az orrom krumpli, a szám nem elég érzéki, a fülem nagy, a szemem kicsi, és összességében semmi sem szép rajtam.

Ma már úgy gondolom, a szépség sokkal összetettebb dolog, mint ahogy azt régen képzeltem. Belülről fakad, kortalan és nagyon szubjektív. Sokszor hallottam a gyermektelen barátaimtól: "Mi lesz, ha csúnya gyerekem születik?" Aztán, mikor megszületett, mindenkinél szebb és tökéletesebb lett a számukra. A kicsit elálló füle az apjáé, a kerek arcformáját a mamától örökölte - ártatlan naivitással csodálkozott rá a világra. Tökéletesnek és gyönyörűnek látták, mert egész valója a szeretteik összekuszált kivonata volt.

Ugyanígy szép a 70 éves anyukám is, akinek minden ránca gyermeki életem pillanatait őrzik. Szép, aki belül mosolyog - aki harmóniában él magával és az őt körülvevő világgal. Még akkor is, ha távol áll a klasszikusnak mondott tökéletes és szabályos szépségtől.

Párkapcsolat

20 évesen azt mondtam: "Ásó, kapa, nagyharang! Míg a halál el nem választ!" Ma: "Ásó, kapa, nagyharang! Míg a halál el nem választ!" A két állítás között csak az odavezető út a különbség. Fiatalon férjhez mentem, és vártam, hogy együtt öregedjünk meg. Aztán, mikor jött az első akadály, arra vártam, hogy a férjem észhez térjen, és visszataláljon hozzám. Nem talált.

A következő páromnál azt vártam, hogy kitalálja a gondolataimat. Mikor nem így történt, ugyanezt folytattam egy újabb férfival. Úgy hittem, ha megtalálom a társam, semmi dolgom sincs tovább: csak végig kell mennünk kézen fogva a kikövezett úton, egészen a sírig.

Ma már tudom: azért, hogy együtt öregedjünk meg, mindkettőnknek dolgozni kell. A hűség választás kérdése, a szerelem mulandó, a szeretet örök, a kapcsolatok pedig bonyolultak és tele vannak hullámvölgyekkel.

Forrás: Shutterstock

Anyaság

Az anyaság egy csodálatos ajándék a nőknek, ami magasztos emberi tulajdonságokkal ruházza fel őket. Az anya mindig megértő, mosolygós, türelmes, védelmező, és csordultig van szeretettel. Sosem fáradt, mindig maga elé helyezi a családot... gondoltam 20 évesen, mikor még nem volt gyerekem. Aztán megszületett az első, majd a második, én pedig a kukába dobhattam minden addigi idealista elképzelésemet az anyaságról.

Mert tényleg ajándék, de valami olyasféle, aminek nem minden perce élvezet. Tele van kétségekkel, féltéssel, szorongással és bizonytalansággal. Nem vagyok mindig türelmes, mosolygós, megértő, sőt, néha igazságtalan vagyok.

Olyan is előfordult már velem, hogy tehetetlenségemben visszaéltem a helyzetemmel. Ám, hogy a világon én szeretem a legjobban a gyerekeimet, ahhoz nem fér kétség.

Írhatnám azt, hogy 20 évesen minden szép volt, és az évek múlásával szürkébb lett a világ. De az igazság az, hogy míg akkoriban izgalmas, titokzatos és kihívásokkal teli jövőbe néztem, ma egy letisztult, biztonságot nyújtó, stabil életem van. Azt hiszem, ide kellett megérkeznem.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?