Vissza az exhez: Amikor felmelegítjük azt a bizonyos káposztát...

Sok párkapcsolat ér véget azért, mert a felek elhidegülnek. Kialszik a tűz, megszűnik a szenvedély, és végül arra a döntésre jutnak, hogy külön folytatják az életüket. Aztán később meggondolják magukat.

Vajon érdemes felmelegíteni azt a bizonyos káposztát?

Amikor szakításra került sor, úgy érezték, már elmúlt köztük a szerelem. Nem maradt annyi sem, ami elég lenne ahhoz, hogy együtt maradjanak, hogy tovább küzdjenek egymásért. Később azonban - miután más vizekre eveztek - rájöttek, hogy bizony hiányzik a másik.

Hogy voltaképpen nem is volt rossz, sőt, nagyon is szép volt minden, csak valamiért mégsem volt tökéletes. Ilyenkor - ha nem haraggal, gyűlölködéssel váltak el, és nincs annyi negatív élmény és érzelem, ami örökre kioltotta volna az egymás iránti szeretet lángját - felmerül a folytatás lehetősége.

Sajnos sokszor csak akkor kezdjük el becsülni a társunkat, ha már elváltunk tőle. A szakítás után ébredünk rá, hogy a nyomába sem érnek azok, akik utána következtek. Ha így van, érdemes legalább már a folytatás során vigyázni arra, nehogy újra ugyanazokba a hibákba essünk, mint korábban! Figyelni kell rá, hogy teljesen új alapokra helyezzük a kapcsolatot. Végig kell gondolni a korábbi együttlét minden egyes pillanatát.

Forrás: Shutterstock

Mert hiába minden törekvés: ha nem vagyunk érettebbek, ha nem dolgozunk a korábbi problémák megoldásán, akkor ugyanúgy szakítani fogunk, és csak még nagyobb sebet ejtünk egymás szívén. Az újrakezdés nagy kockázat, de egyben a legszebb és legromantikusabb dolog. Hiszen egy olyan emberért küzdünk, aki már korábban is partner volt az életünkben. Egy olyan szerelemért, ami már korábban is a részünkké vált.

Egy időre elhagytuk a közös utat, ezért kicsit olyan az egész, mintha egy utazás után térnénk vissza egymáshoz. Rengeteg megbeszélnivaló vár ránk. Végig kell beszélni mindent, ami egykor történt köztünk, és azt is, ami a szakítás után következett.

Talán egy időre mindketten belebonyolódtunk más kapcsolatokba, mégsem lett hosszú életű egyik sem. Azért, mert közben is honvágyunk volt... Ezért is tértünk végül "haza". Oda, ahová tulajdonképpen egész életünkben vágytunk. Arra a helyre, amiről most már úgy érezzük, a legjobb hely a világon, amely csak létezhet. Ha azonban már visszatértünk, érdemes jobban odafigyelni a boldogságunkra, és tudatosabban ügyelni rá!

A felmelegített káposzta jó lehet, ha nem felejtjük el kellően ízesíteni. Ha pedig mégsem lesz emészthető, legalább nyugodtabban léphetünk tovább, hiszen elmondhatjuk: megpróbáltuk, de nem működött.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?