Karácsonyi tárlatvezetés Krisztinával

A karácsony ünnepe a 4. században terjedt el igazán, amikor kiszorította a napisten római ünnepét, és Krisztus születése vette át a helyét. Ekkor kapott igazi lendületet a karácsonnyal kapcsolatos bibliai történetek ábrázolása.

Korábban a korai keresztény művészet főként a római katakombák falfestéseire vagy a liturgikus használati tárgyakra korlátozódott. Itt zömmel a jászolban fekvő gyermek Jézus, a pásztorok, az ökör és a szamár látható. Meglepő módon, Mária és József legtöbbször nem is szerepel.

A román kor művészetének célja főként az volt, hogy a keresztény hitet szolgálja. Egyre inkább a jászol ábrázolása terjedt el a szamárral, az ökörrel és mellettük megjelent Mária és József is.

Kezdjük karácsonyi tárlatvezetésünket egy magyar festővel: M. S. mester, a késő középkori magyarországi festészet legjelentősebb alakja. Itt a Jézus születése című műve látható.

A képen jellegzetes alakokat fedezhettek fel: Máriát és Józsefet, ahogy áhítattal csodálják a kisdedet, akit angyalok vesznek körül. Mögöttük pedig a születési jelenet kihagyhatatlan szereplői, az ökör és a szamár állnak.

14. század második felétől József, aki addig csak elgondolkodva ácsingózott a kép szélén, egyre többet látható, ahogy a kismama mellett tevékenykedik.

Rogier van der Weyden festményén különös jelképeket rejtett el pl. a Columba oltár középső táblájának egyik oszlopán feszületet fedezhetünk fel, amivel nyomatékosítja, hogy Isten emberré válása nélkül lehetetlen lenne a megváltás - Krisztus kereszthalálán keresztül.

Később a szentképeket már nem csak templomokba rendelik meg. Egyre több gazdag család ad felkérést a művészeknek, s ezzel megjelenik a mecenatúra. Persze ennek valójában az volt a lényege, hogy minél többen tudomást szerezzenek jótékonyságukról, ugyanis a megbízók is megjelennek a festményeken... De olykor még maga a művész is kikacsintgat ránk a vászonról.

Domenico Ghirlandaio képén például a Jézusra mutató pásztor nem más, mint maga a festő.

A következő festmény a korabeli Firenze igazi "celeb" tablója! Hiszen a bankár és a Medici család összes férfi tagja is szerepel rajta, teljesen a jobb szélén bézs barna köpönyegben maga a művész Botticelli kukucskál ki ránk.

Az északi reneszánsz nagy művésze Albrecht Dürer, aki szintén számtalanszor megfestette Jézus életének részleteit, többek között Bölcs Frigyes megbízására is készített egy oltárt, aminek központi táblája a három királyok imádása.

A barokk művészeti korszakban a festményeken a fény és árnyék eszközével operáltak, a minél lenyűgözőbb hatás elérése érdekében. A karácsonyi történetekről szóló ábrázolásokon nagyon sokszor a kisdedet veszi körül a fény, vagy akár ő maga a fény forrása.

Rubens, a pásztorok imádása című képén például ez nagyon jól látható. A jászolban fekvő kis Jézustól indul a fény, ami a szereplőket bevilágítja -, a helyiség azonban sötét marad.

Hoztam nektek egy érdekes történet a sok közül, Caravaggio háza tájáról.

A festményén Józsefet kézművesként jelenítette meg, a pásztorok is teljesen egyszerű emberek.
Valószínűleg azért ábrázolta őket így, mert megrendelői a szegénységről szigorú elveket valló kapucinus testvérek voltak. Ám ez nem akadályozta meg Caravaggiot abban, hogy élete legmagasabb gázsiját éppen ezért a képéért kérje el.

A 18. században főként a velencei festők foglalkoztak a témával, a 19 századtól azonban jól látható, hogy Jézus születésének története egyre inkább háttérbe szorult az alkotásokon. A modern képzőművészetben pedig szinte alig találkozhatunk vele, a legtöbbször megjelenített téma ekkor már a passió.

Kiemelném azonban Gauguin hihetetlenül nagy hatású művét, a meghatóan szép, "Krisztus születését", amelyben a művész személyes tragikus élményét dolgozta fel.

Az istálló belső, az anya és a kisded glóriája és az angyal alakja mind-mind annak az eszköze, hogy az ábrázolást a kereszténység jelkép rendszerének értelmében töltse meg, s ezzel még hatásosabbá tegye a megjelenítést.

Nyitókép: Origo