Karácsonyi tárlatvezetés Krisztinával

A karácsonyi történések, Gábriel arkangyal örömhíre, Jézus születése, a pásztorok és a három királyok imádása - ezer meg ezer képet láthattatok már ezekről a történetekről. Képeslapokon, oltárképeken, ikonokon.

A karácsony ünnepe a 4. században terjedt el igazán, amikor kiszorította a napisten római ünnepét, és Krisztus születése vette át a helyét. Ekkor kapott igazi lendületet a karácsonnyal kapcsolatos bibliai történetek ábrázolása.

Forrás: Origo

Korábban a korai keresztény művészet főként a római katakombák falfestéseire vagy a liturgikus használati tárgyakra korlátozódott. Itt zömmel a jászolban fekvő gyermek Jézus, a pásztorok, az ökör és a szamár látható. Meglepő módon, Mária és József legtöbbször nem is szerepel.

Tudtad?
Elgondolkodtatok már azon, hogy miért az ökör és a szamár (a butaság jelképei) jelentek meg a képeken?

Éppen ezért, hiszen a jászolban fekvő Jézus a legostobábbaknak is felnyithatja a szemét.

 

A román kor művészetének célja főként az volt, hogy a keresztény hitet szolgálja. Egyre inkább a jászol ábrázolása terjedt el a szamárral, az ökörrel és mellettük megjelent Mária és József is.

 

Tudtad?

A betlehemi jászol tradíciója Assisi Szent Ferenctől származik, aki karácsonykor betlehemi istállót állított fel eleven ökrökkel és szamarakkal, pásztorokkal és zenészekkel.

Még egy érdekesség a 9. századból:

Ettől az időponttól kezdve nevezték a három királyokat Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak, és a három életkort, illetve a három akkor ismert földrészt jelképezték. Boldizsárt azóta ábrázolták néhányan szerecsennek.

 

Kezdjük karácsonyi tárlatvezetésünket egy magyar festővel: M. S. mester, a késő középkori magyarországi festészet legjelentősebb alakja. Itt a Jézus születése című műve látható.

Forrás: Origo

A képen jellegzetes alakokat fedezhettek fel: Máriát és Józsefet, ahogy áhítattal csodálják a kisdedet, akit angyalok vesznek körül. Mögöttük pedig a születési jelenet kihagyhatatlan szereplői, az ökör és a szamár állnak.

14. század második felétől József, aki addig csak elgondolkodva ácsingózott a kép szélén, egyre többet látható, ahogy a kismama mellett tevékenykedik.

Forrás: Origo

Rogier van der Weyden festményén különös jelképeket rejtett el pl. a Columba oltár középső táblájának egyik oszlopán feszületet fedezhetünk fel, amivel nyomatékosítja, hogy Isten emberré válása nélkül lehetetlen lenne a megváltás - Krisztus kereszthalálán keresztül.

A reneszánsz eljövetelével a gyermek Jézus imádásának jelenete lesz a domináns. Már nem az evangéliumi történés megjelenítése a fontos, hanem Isten emberré válásának jelentőségét ábrázolják, amivel közelebb hozzák a történetet az emberekhez.

Forrás: Origo

Később a szentképeket már nem csak templomokba rendelik meg. Egyre több gazdag család ad felkérést a művészeknek, s ezzel megjelenik a mecenatúra. Persze ennek valójában az volt a lényege, hogy minél többen tudomást szerezzenek jótékonyságukról, ugyanis a megbízók is megjelennek a festményeken... De olykor még maga a művész is kikacsintgat ránk a vászonról.

Domenico Ghirlandaio képén például a Jézusra mutató pásztor nem más, mint maga a festő.

Forrás: Origo

A következő festmény a korabeli Firenze igazi "celeb" tablója! Hiszen a bankár és a Medici család összes férfi tagja is szerepel rajta, teljesen a jobb szélén bézs barna köpönyegben maga a művész Botticelli kukucskál ki ránk.

Forrás: Origo

 Az északi reneszánsz nagy művésze Albrecht Dürer, aki szintén számtalanszor megfestette Jézus életének részleteit, többek között Bölcs Frigyes megbízására is készített egy oltárt, aminek központi táblája a három királyok imádása.

Forrás: Origo

A barokk művészeti korszakban a festményeken a fény és árnyék eszközével operáltak, a minél lenyűgözőbb hatás elérése érdekében. A karácsonyi történetekről szóló ábrázolásokon nagyon sokszor a kisdedet veszi körül a fény, vagy akár ő maga a fény forrása.

Rubens, a pásztorok imádása című képén például ez nagyon jól látható. A jászolban fekvő kis Jézustól indul a fény, ami a szereplőket bevilágítja -, a helyiség azonban sötét marad.

Forrás: Origo

Hoztam nektek egy érdekes történet a sok közül, Caravaggio háza tájáról.

Forrás: Origo

A festményén Józsefet kézművesként jelenítette meg, a pásztorok is teljesen egyszerű emberek.
Valószínűleg azért ábrázolta őket így, mert megrendelői a szegénységről szigorú elveket valló kapucinus testvérek voltak. Ám ez nem akadályozta meg Caravaggiot abban, hogy élete legmagasabb gázsiját éppen ezért a képéért kérje el.

A 18. században főként a velencei festők foglalkoztak a témával, a 19 századtól azonban jól látható, hogy Jézus születésének története egyre inkább háttérbe szorult az alkotásokon. A modern képzőművészetben pedig szinte alig találkozhatunk vele, a legtöbbször megjelenített téma ekkor már a passió.

Kiemelném azonban Gauguin hihetetlenül nagy hatású művét, a meghatóan szép, "Krisztus születését", amelyben a művész személyes tragikus élményét dolgozta fel.

Forrás: Origo

Ekkor már Tahitin élt, ahol élettársa gyermekkel ajándékozta meg, aki azonban néhány nappal születése után meghalt. A képen a háttérben látható fekete sapkás bábaasszonnyal és angyallal sejteti a halált. A jelenetben a gyermeket a bába elvette az anyától, és éppen átadni készül az angyalnak.

Az istálló belső, az anya és a kisded glóriája és az angyal alakja mind-mind annak az eszköze, hogy az ábrázolást a kereszténység jelkép rendszerének értelmében töltse meg, s ezzel még hatásosabbá tegye a megjelenítést.

Nyitókép: Origo

    Ezt olvastad már?