Ádám asszonya, Éva! Ki vagy te?

Gyermekkorom óta, már a bibliaórákon is mindig elgondolkodtam rajta, vajon milyen teszetosza férfi lehetett Ádám, akit csak úgy a női csáberővel rá lehetett szedni bármire. No, de a történelmet is férfiak írták, és a történetet is jórészt férfiak festették meg.

Ádám és Éva története mind a mai napig a nyugati kultúra legjellemzőbb képi motívuma. Éva lett az örök nő, a bűn szimbóluma.

A történelem során mindig más és más formában jelent meg a csábító asszony képe. Csak a bűn volt állandó. De miért alakult, változott az első asszony megítélése

Éva, a mindenkori csábító, aki miután elfogyasztotta az almát, tudást követel magának, és Ádámot is rászedi. Így mindketten kivívják Isten haragját, kiűzetnek a Paradicsomból, és ettől kezdve halandókká válnak.

A 15. századig ez a jelenet csupán egy apró részletnek számított a teremtéstörténet ábrázolása során. Csak később emelték ki a szövegkörnyezetből önálló képpé.

Forrás: Origo

Elszabadult erotika

Aztán a sokszorosított grafikának és a táblaképeknek köszönhetően nem csak a templomok kiváltsága lett Éva ábrázolása. Így az egyházi képekhez képest teljesen új funkció került előtérbe: az esztétikai élvezet.
Ennek köszönhetően az első emberpáron jól láthatóvá válnak a nemi karakterek, és természetessé vált a férfi és nő közötti kapcsolat megjelenítése.Ez a szigorú erkölcsi normák hatalmas áttörése volt! A paradicsomi jelenet világi festményeken való ábrázolása végre lehetőséget adott a művészeknek, hogy aktokat festhessenek! Elvégre egy bibliai jelenet megfestése nem lehet bűnös dolog! Ki is használták ezt a kiskaput rendesen! ;)

Így lett Éva elsődlegesen az erotikus kíváncsiság, és - mondhatni - a korabeli kukkolás kiszolgálásának eszköze.

A késő középkorban az érzéki megjelenítés egyre inkább a bujaság bűnének megtestesítésére szolgált. Éva negatív figurává, nőiessége démonikussá alakult át. Ezzel hangsúlyozták, hogy ő az egyetlen és kizárólagos felelőse az ősbűn elkövetésének.

Forrás: Origo
Forrás: Origo

Jan van Eyck 1432-ben festette meg Ádámot és Évát a genti oltáron. A mű érdekessége, hogy amikor II. József császár az oltár pucér alakjain felháborodott, a genti polgárok 1781-ben raktárba helyezték a két táblát, és helyette felöltöztetett alakokkal másolatot készíttettek. :)

Jan Gossaert még tovább ment el, grafikája és néhány festménye már-már pornográf hatást kelt.

Forrás: Origo

Az itt látható képen Ádám Éva melle felé nyúl. Az asszony pedig egyik kezével az almát tépi le, a másikkal teljesen leplezetlenül a férfi nemi szerve felé közelít. Láthatóan igen nehezen uralkodnak a gerjedelmükön.

Dürernek, az északi reneszánsz nagy festőjének táblaképén már nem ennyire egyértelmű szituációban találhatjuk Ádámot és Évát, mint az előzőn. Azonban a két főszereplő meztelensége itt is igencsak erotikus karaktert kapott, ami jól érzékelhető Ádám félig nyitott ajkáról, kipirult arcáról ugyanúgy, mint vágyakozó pillantásáról.

Forrás: Origo

Eljött a nők kora!

1859-ben Charles Darwin evolúciós elmélettel állt elő, miszerint az embert nem Isten teremtette, hanem a természetből fejlődött ki. Ily módon a 19. században az egyház elveszítette értelmezési egyeduralmát az emberi eredettörténet felett.

De nem csak a vallási rend ingott meg, hanem a férfiszerep is meggyengült. Az emancipációs mozgalmak hatására a nemek viszonya jelentős változásokon ment keresztül.

Ádám és Éva bibliai története újabb funkciót kapott: a művészek, a nemek közti viszonyok bemutatására használták fel.

A nők "kiszámíthatatlan" hatalmától és befolyásától való félelem miatt az egyre inkább gátlástalan Femme fatale szerepét kapta Éva, aki a férfiakat - vagy akár az egész emberiséget - romokba dönti.

Franz von Stuck 1920-ban Évát a démoni csábító kétértelmű szerepébe rendezte. A teste köré csavarodó kígyóval közösen kínálják fel Ádámnak az almát. De ő nem a gyümölcs után nyúl, hanem Éva közszemlére tett, meztelen testére mutat - így az erotikus hatás még jobban előtérbe kerül.
A kígyó pedig, mint fallikus jelkép és a szexuális libidó jelképe, a szexuális beteljesedést szimbolizálja.

A bűntársak

Gustav Klimt festményét ki ne ismerné?

A művész a párt Ádámnak és Évának nevezi ugyan, de semmi bibliára jellemző sajátosság nem jelenik meg az ábrázoláson. A kép nagy részét a nő foglalja el, mégis párként látjuk őket, mivel Éva teljes mértékben beleolvad a férfi testformájába. Ez bizalmat, védelmet és szerelmet közvetít.

Forrás: Origo

 

Nézzünk most egy női festő művét, hogyan látta ő a témát?

Forrás: Origo

Ezen a képen Suzanne Valadon saját magát ábrázolja Évaként, és bizony nagyon öntudatosan bánik a meztelenségével. Ádámként a nála 20 évvel fiatalabb szeretője állt modellt, ő segíti Éva mozdulatát, amint az almáért nyúl. Ezzel a mozdulattal megoszlik a felelősség: a bűnért közösen felelnek.
Érdekes adalék: ahhoz, hogy a művet 1920-ban a Függetlenek Szalonjában bemutathassa, a festőnőnek Ádám nemi szervét egy ággal kellett eltakarnia. Mivel a férfi meztelenségét illetlennek, megbotránkoztatónak találták, a nőit azonban nem!

Ludwig von Hofmann lírai képével fejezném be a tárlatvezetést, ahol nem látható a "nemek harca". Ez a armónia, a szeretet, a bűn közös felvállalása, az együtt cselekvés és gondolkodás megható pillanata.

Forrás: Origo

 

Nyitókép: Origo

    Ezt olvastad már?