Te mikor láttad Budapestet utoljára? Úgy igazán!

"Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!" Kedves budapesti lakosok! Ez a mondat bizonyára ismerős nektek, hisz mindennapjaitok részét képezi. Ezenkívül azonban emlékeztek még valamire onnantól kezdve, hogy felszálltok a buszra, a villamosra vagy a metróra?

Kinéztek az ablakon egyáltalán? Na jó, a metrón nem, na de a többi közlekedési eszközön? Hiszen ti minden áldott nap kirándulni indultok, amint kiteszitek a lábatokat otthonról.

Kifizetted, tiéd az út! Hát hozd ki belőle, amit lehet!

Egy programokkal túlzsúfolt társasutazáshoz hasonlíthatnám leginkább mindennapjaitokat, melynek során elértek egyik helyről a másikra, és bár kifizettétek az utat, mégsem veszitek igénybe a szolgáltatást. Nem használjátok ki azt teljesen!

Valószínűleg azért nem tudjátok élvezni ezeket, mert már annyira belefáradtatok az állandó rohanásba, a hétköznapi ügyek intézésébe, az állandó logisztikába, a mindenhova odaérni akarásba, hogy már csak bosszankodni van erőtök, vagy fásultan meredtek magatok elé.

Az ajtó bezárul, a világ kitárul

Pedig mennyi szépségről maradtok le így! Onnantól kezdve, hogy kiteszitek a lábatokat a küszöbön, és bezárul mögöttetek az ajtó, kitárul a világ!

Forrás: iStockphoto/Hlinka Zsolt

Vicces lehet számotokra, amikor mi, vidékiek a közlekedés dzsungeli törvényeihez próbálván alkalmazkodni - miközben mindent megteszünk, hogy ne tévedjünk el az útvesztőkben -, igyekszünk utat vágni magunknak, és közben tátott szájjal bámulunk ki az ablakon. Vagy éppen őrületes gyorsasággal kapkodjuk fejünket, hogy ne hagyjunk ki egyetlen látnivalót sem.

Amikor átmész zombiba

Gyakran kérjük ki a ti törzsi segítségeteket is, hiszen ti már akklimatizálódtatok a körülményekhez. S bár segítőkészek vagytok, az utcán a szemkontaktust szigorúan kerülve oly gyorsan rohantok el mellettünk, hogy mikor először a nagyvárosba keveredtünk, azt hittük, valamilyen zombi film forgatási jelenetébe kerültünk. De megértjük, hisz A-ból B pontba eljutni is annyi energiát emészt föl, hogy nincs idő mélázásra, olyan tűnő örömök kiélvezésére, melyeket mi, vidékiek egy-egy hozzátok látogatásunkkor megengedhetünk magunknak.

Egy nap, mely rádöbbent, hogy a szépség mindennap körbevesz

Mert egy évben csak ritkán adatik meg nekünk az alkalom, hogy a világ egyik legszebb fővárosában bolyongjunk. Ilyenkor azonban két eltévedés közt is rácsodálkozunk a több mint százéves monumentális épületekre, a Duna méltóságteljes hömpölygésére.

Forrás: iStockphoto/maryo990

Magunkba szívjuk a város kerületenként oly különböző hangulatát. Hallgatjuk a pesties nyelvjárást, és közben azon gondolkodunk, hogy fővárosunk épített és természeti örökségének gazdagsága végtelen.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az immáron 16. alkalommal Budapesten megszervezett Idegenvezetői Világnapon a helyi idegenvezetőknek köszönhetően ezer és egy tematikus útvonalat járhattok be. Rácsodálkozva olyan ismeretlen ismerősökre is, melyek mellett talán nap mint nap eljártok, de valahogy mégsem emlékeztek azok egyedülálló szépségére.

Talán az egyik éppen a te napi útvonalad?

Jééé, mióta áll itt ez az 1903-as dátumú ház?

S bár a budapestieket rohanásban nem tudjuk lekörözni, azért vidéken is jellemző, hogy csak konkrét városnéző programokon veszik észre:

Jééé, ezt a stukkót még sosem láttam, és mikor került a ház oromzatára ez az 1903-as dátum? :)

Bár vannak olyanok is, akik úgy gondolják, született városlakóként nekik már semmi újat nem mondhat az idegenvezető, ezért soha nem neveznének be egy városnéző programra saját városukban.

Forrás: iStockphoto/Peter Horvath

Pedig, mint tourist guide, csak azt tudom mondani, hogy még nekünk - akik városunk, országunk megismerésére specializálódtunk -, is bőven szolgálhat újdonsággal akár saját településünk is.

És neked, budapestiként a saját városod? Te is csak akkor döbbensz rá, milyen csodálatos értékeket rejt lakóhelyed, amikor Kiss Pálné Nagytarcsáról megosztja a neten a budapesti kirándulásakor készített képét?

Nyitókép: Getty Images

    Ezt olvastad már?