5 minisorozat Levitől - ha szerinted is a kevesebb több!

Azért nem egyszerű minden estére találni valami jó kis filmet! Nagy a mellényúlás esélye. Plusz mindennap újabb és újabb karaktereket megismerni, újabb és újabb konfliktusokba beleélni magad sem feltétlenül jelent kikapcsolódást. Erre jók a sorozatok!

De megeshet: arra is nehezen szánod el magad, hogy belekezdj egy soha véget nem érő sorozatba! Mert ugye 190 epizódnyi időt azért nem szánnál rá, hogy kiderüljön: végül minden jóra fordul-e, vagy Isaura örökre rabszolga marad? (Isaurát és a rabszolgaságot meg ki-ki helyettesítse be az aktuális trendeknek megfelelő vastrónnal/drogkereskedővel/politikussal/ufótámadással.)

Én legalábbis sokszor szembesülök ezzel a problémával. Ha te is ilyen örök elégedetlenkedő vagy, akkor van egy jó hírem. Van megoldás!

Hosszú évek szívós munkájával ugyanis rájöttem: azokat a filmsorozatokat részesítem előnyben, amelyek nem túl terjengősek. 'A' pontból 'B' pontba tartanak, és képesek huzamosabb ideig lekötni a figyelmemet.

Forrás: Collection Christophel/John Wells Productions/WARNER BROS TV

Most már nem tudnék egyedül végigülni 10+ évadnyi 20+ részes Csillagkaput, pedig az a gyermekkorom nagy sci-fi sorozata volt, és egyedül talán a hét évados és 156 részesAz elnök embereinek se ugranék neki még egyszer. Akkor már jobb szeretem, ha egy-egy etap 4-13 részből áll.

2016-ban sok sorozatot volt alkalmam elkezdeni. Sőt, némelyiket be is fejeztem! Ezek közül fogok most néhányat ajánlani a hideg téli délutánokra és estékre.

Elöljáróban annyit közölnék, hogy ezekhez a sorozatokhoz elkél az angol nyelvtudás, mert nem mindet fordították még le magyarra.

Napfény, tenger, öröm, Korfu... és a nem mindennapi Durrell család

Elsőként a The Durrells-t emelném ki. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert gyermekkorom egyik kedvenc trilógiájának - Gerald Durrell Korfun játszódó önéletrajzi regényeinek - feldolgozására vállalkozott.

A történet szerint a különc angol család 1935-ben egyszerűen eladta az angliai házát, felkerekedett és meg sem állt a görögországi Korfu szigetéig.

A sorozat időt szán a család bemutatására. Arra, hogy a családtagok miképp illeszkednek be a sziget közösségébe. Hogyan élik meg az egyszerűbb, de boldogabb életet? És természetesen arra, hogyan keverednek egyik hihetetlen kalamajkából... khm... kalandból a másikba.

Aki teheti, mindenképp nézze meg! Az első évad 6 része nem olyan borzalmasan hosszú, ellenben nagyon szerethető és kellemes. Ha pedig tetszett: jó hír, hogy áprilisban jön a második évad.

2. Az idő nem zökkent ki, minisztériumunk gondoskodott róla!

Másodszor az El ministerio del tiempo, azaz az Időminisztérium című sorozatot szeretném ajánlani mindenkinek - és nemcsak a műfaj kedvelőinek.

Az Időminisztérium ugyanis Spanyolország egyik legféltettebb titka, amelynek az a küldetése, hogy a régi Spanyol Birodalom területén levő időkapukra figyeljen és ne hagyja, hogy bárki is megpróbálja megváltoztatni a történelem menetét!

Ez eddig még eléggé szokványos felállás lenne, de a főszereplő csapat és a fontosabb mellékszereplők csavarnak egyet a dolgon. A kis csapat vezetője az első spanyol női egyetemista -, a 19. századból. Másik két társa egy 16. századból származó spanyol zsoldos és katona, és egy 21. századi depressziós rohammentős.

A csapat dinamikája és összecsiszolódása szinte zökkenőmentes. Egyikük sem felesleges vagy túlírt. Mindegyiküknek megvan a maga apróbb-nagyobb gondja, személyes problémája és küldetése. És hogy egy fontosabb mellékszereplőt is említsek, a minisztérium hivatásos portré- és fantomképrajzolója nem más, mint Diego Velázquez. Ilyen alakokkal hogy lehetne rossz ez a sorozat?

3. Heten a halott ládáján, yo-ho-ho, meg egy üveg rum!

Harmadiknak egy ismertebb nevet mondok már, mégpedig a Fekete Vitorlákat.

Az 1700-as évek elején járunk, a tengeri kalózkodás aranykorában, néhány évtizeddel a Kincses sziget eseményei előtt. New Providence szigetén a tengeri rablók kikiáltják a Kalózok köztársaságát, és próbálnak függetlenek maradni mind a Brit, mind a Spanyol Birodalomtól.

Aki a Trónok harcának szókimondására és nyers realizmusára vágyik, nem fog csalódni. Aki viszont a Karib-tenger kalózainak varázslatos természetfeletti világára? Nos, annak előbb kellemetlen, majd kellemes meglepetésben lesz része.

A Fekete vitorlák ugyanis zombi kalózok és krákenek nélkül is legalább annyira izgalmas, és legalább annyi politika, ügyeskedés és szarkavarás van benne, mint amennyi hajózás és kalózkodás.

4. Az Ördög nem rossz arc, csak eddig borzasztóan rossz volt a PR-ja

Külön említést érdemel a 2016-os Lucifer.

A főszereplő Lucifer, a fényhozó, a tagadás maga, a bukott angyal, akit Isten letaszított a pokolba, és aki ezt mostanra unta meg úgy igazából. Ezért egyik legmegbízhatóbb szolgájával megszökött a pokolból. Feljött a földre, és nyitott egy night clubot Los Angelesben.

Aztán még a rendőrség munkájába is sikerül független szakértőként belekontárkodnia, hogy segítse őket a bűnösök felkutatásában és megbüntetésében!

Közben pedig soha egy percig nem titkolja, hogy ő az Ördög maga, de ezt valamiért senki se akarja elhinni. Érthetetlen, hát nem?

5. Kelj fel, és járj! Szólj, és szavaid meghallgattatnak!

Utoljára hagytam a Prédikátort.

Garth Ennis híres képregénye csak 2016-ban jutott el oda, hogy megfilmesítsék, de talán jobb is így. A Prédikátor világa kicsit fülledt, kicsit fakó és meglehetősen sötét. A szereplők mindegyike rejteget valamit, mindenki életében van néhány lappangó titok. És ekkor még nem beszéltünk a hitről és a természetfelettiről.

Mert a sorozatnak szerves részét képezi a hit, és ami a hiten túl van. A régi bűnök, az apák bűnei és az előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljövő büntetés.

A szereplőkről, legyenek bár (relatíve) jók vagy (effektíve) rosszak, nem szeretnék elárulni többet. Elég annyi, hogy itt is remek színészek gyönyörködtetnek minket: élő és lélegző karakterekkel, hihető problémákkal, egyszerű örömökkel és (egy-két kivételtől eltekintve) egyszerű bűnökkel. Akinél meg ezek bonyolódnak, annál nagyon bonyolódnak. De erről mindenki győződjön meg maga!

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?