Az Őrült Nők Ketrecében valójában senki sem őrült

Ha ide belépsz, először lehet, hogy hanyatt dobod magad, de aztán az ámulatból felocsúdva rájössz: olyan ajándékot kaptál, amiből még sokáig fogsz táplálkozni. Egy este az elfogadásról, a sokféleségről és a valódi értékekről.

„...minden gátlásod a
ruhatárban elhelyezed
aztán a bilétádat elpöccinted"

Jerry Herman és Harvey Fierstein többszörös Tony-díjas musicalje - mely nemcsak színházban, hanem filmen is világsikert aratott - a kirekesztés témakörét járja körül szórakoztató formában. A darabot 1983-ban mutatták be, és Broadway ide vagy oda, Alföldi Róbertnek megint sikerült egy olyan előadást létrehoznia, amiről biztos, hogy már te is hallottál. Ha nem, akkor itt az ideje! A Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház darabja 2014 óta teltházzal megy, és ebben hatalmas szerepe van a főszereplő párt zseniálisan alakító Stohl Andrásnak és Hevér Gábornak is.

„Drága Virágoskertjeim!"

Ez a megszólítás hagyja el az este folyamán legtöbbször a romantikus Albin száját, akit Stohl briliánsan formál meg. Milyen igaz, hiszen a maga módján mindenki egy színes és illatos virágoskert! Merő unalom lenne az élet, ha mindannyian egyformán néznénk ki, ugyanúgy éreznénk, és - ne adj' isten - egyformán is gondolkoznánk. Nem mondom, kellő nyitottság kell ahhoz, hogy megtanuljuk a világot teljes valójában szemlélni, de utána rá fogunk jönni: a paletta sokkal szélesebb, mint ahogy eredetileg képzeltük. A divat például van annyira elfogadó és sokszínű, hogy teret enged mindenféle elképzelésnek. Mégis, ha egy furán öltözött embert látunk az utcán, egyből véleményt alkotunk róla, megszóljuk, mert másmilyen, mint a többség. Bajunk van vele, hogy miért lóg ki a sorból, miért nem olyan, mint mi.

„Az Őrült Nők ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar."

Ezen az estén valóra válhatnak a legmerészebb álmaid, és gyógyírt találhatsz a félelmeidre a humor segítségével, hiszen itt semmi sem az, aminek látszik. Az előadás tánckarát alkotó Madárkák egytől egyig szerethető karakterek, és apait-anyait beleadnak, hogy megküzdjenek a magas sarkú cipők és a műszempillák hadával. Mint ahogy a Jacobot alakító Fehér Tibor is, aki lubickol a minden pillanatban igazi hercegnőként viselkedő szobalány szerepében.

Ha egy nő fehér inget, nyakkendőt és hózentróglit visel, azt izgatónak tituláljuk. Marlene Dietrich csokornyakkendőben és cilinderben volt az egyik legnagyobb szexszimbólum, George Sand férfiak tucatjainak fejét csavarta el kubai szivarral a szájában. Az emancipáció folyik a csapból is, kiállunk a karriert építő nők mellett, akik sokszor női és férfiszerepekben egyaránt helyt állnak.

„...ne késlekedj
és élj és szeress úgy, ahogy lehet"

És itt jön a másik oldal is: ha valamiben különbözöl a többiektől, akkor miért muszáj folyton másnak mutatnod magad, mint aki valójában vagy? Mert ugye vannak azok a fránya szabályok, amiket a társadalom, vagy éppen te magad állítasz fel. Félsz a kirekesztéstől, folyton meg akarsz felelni másoknak: a családodnak, a környezetednek, a világnak és sokszor saját magadnak is. De nem élhetsz így, el kell engedned ezt a nyomást! Ettől retteg Georges fia is: mit szólnak majd jövendőbelijének konzervatív szülei, ha megtudják, hogy ők nem a klasszikus családmodellt testesítik meg.

A világot úgyis mindig a rebellisek, lázadók és a csodabogarak vitték előre. Ne bánd, ha te is ilyen vagy! Merj önmagad lenni, és meglátod: a környezeted is máshogy fog viszonyulni hozzád. Csak szeretet kérdése az egész.

Nyitókép: Kultúrbrigád - Photo: Puska Judit