A lovagkor sokkal nagyobb szívás volt, mint gondoltam!

Kislány koromban mindig a középkorba vágyódtam, mert a korabeli nőknek fantasztikus ruhakölteményeik voltak. Olyan igazi, habos-babos szoknyás szépségek, amikre mindig vágytam. De mióta a szélessávú internet megszületett, megvilágosodtam: a középkorban élni nőként tiszta szívás volt.

Ha házasodsz, kuss a neved

A lovagkorban a hölgyek helyzetét az határozta meg, hogy mi volt a családi állapotuk, vagyis hogy házasok voltak-e vagy sem. Aki házasságot kötött, az a friggyel együtt búcsút inthetett a jogainak is: nem kölcsönözhetett pénzt, nem lehetett tanú egy perben, de még szerződést sem köthetett. Míg az egyedülálló társai ezt mind megtehették.

Forrás: iStockphoto/Phtographer Dmitriy Sandratsky

Nem mintha holnap férjhez szeretnék menni, de ezt azért kikérem magamnak: milyen már, hogy ha férje van az embernek, akkor onnantól kezdve mindenről a pasi dönt? Beetetik veled a vitézség-bölcsesség-hősiesség lovagmaszlagot, és mire feleszmélsz a szerelemből, már egy rántottát se süthetsz engedély nélkül. Viszont cserébe mosogathatod az újszülöttek meg a halottak testét.

Górcső alatt a szüzesség

Már megint a szex! Nyilván a középkorban is úgy gondolták, hogy férfiként jobbra-balra kufircolni tök menő, de a csajok szüzességét mikroszkóp alatt vizsgálták (volna, ha lett volna). Helyette inkább egy nagyon egyszerű rendszer alapján csekkolták: a házasságot követő nászéjszakán szinte kötelező volt a szex. Ha a nő vérpecsétet hagyott a lepedőn, akkor szűz volt, ha nem, akkor meg tuti kamuzik. Hát persze, mert ugye az örökérvényű tény, hogy a szüzesség elvesztése minden esetben vérzéssel jár. Ezt a szabályt is pasik hozták - ez teljesen nyilvánvaló: egomán, kisajátító és pontatlan. Más baj nincs vele.

A csajokat azonban már akkor sem kellett félteni, megvolt rá a módszer, hogy úgy átverjék a hapsikat, mint szart a palánkon. Tojásfehérjét, porcukrot és vastimsót kellett összekeverni vízzel, a timsó ugyanis vizes oldatban vörös színű lesz.

Forrás: iStockphoto/Grape_vein

Hát ez van. Én is ezt csináltam volna. Nehogy már azért kerüljek cikibe, mert nem véreztem az első szexnél! Inkább megfejelem az éjjeliszekrényt, és összekenem a lepedőt az orrom vérével.

Így is, úgy is meghalsz

Igen, tudom: az egészségügy ma is borzalmas. De ha azt nézzük, hogy a középkorban milyen módszerekkel gyógyítottak, máris szívesebben fizetsz TB-t. Egy szülésbe belehalni teljesen hétköznapi volt, ahogy a tüdőgyulladásba is. Terjed egy sztori, miszerint egy doki jégbe hűtött káposztalevet itatott egy tüdőgyulladásban szenvedő beteggel, aztán meg csodálkozott, hogy meghalt.

Forrás: Getty Images/nullplus

A szülést sem stresszelték túl az orvosok, mert úgy gondolták: a nők biztosan tudják, hogyan kell azt csinálni. Segítségképpen a vajúdó nők szenteltvizet kaptak, amibe olyan papírdarabkát áztattak, amelyre valamilyen bibliai idézet vagy ima volt írva. Hát, köszi, elmormolok két Miatyánkot meg egy Üdvözlégyet, és attól menten 4 ujjnyi tág leszek... Sőt, a farfekvéses gyerek is nyom egy 180 fokos pózváltást. A helyzet az, hogy ha esetleg túléltél egy szülést vagy egy tüdőgyulladást, akkor meg elvitt a pestis. Végelgyengülésben meghalni nem sok esélyed volt.

Összegezve tehát, köszönöm szépen, jó itt nekem a XXI. században. Akkor is vannak jogaim, ha házas vagyok, és akkor is, ha nem. Nem vizsgálja egy komplett férfitársadalom a szüzességem hollétét - amiért amúgy külön hálás vagyok. De legjobban annak örülök, hogy az asztmámat nem rókamájjal gyógyítják, hogy léteznek már védőoltások, és a nő fájdalmára pedig imapapír helyett (vagy mellett) oxitocint is kaphatok.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?