SHE

Katia Mann: "Sosem tehettem azt, amit tenni szerettem volna."

"Sosem tehettem azt, amit tenni szerettem volna." - mondta élete végén Thomas Mann felesége, Katia Mann. Súlyos szavak ezek egy 97 évet élt asszonytól.

Mire gondolhatott ez az intelligens, művelt, érzékeny asszony? Mi maradhatott ki az életéből egy zseni mellett, akinek a csendben meghúzódó háttérembere volt? Mert mondjuk ki nyíltan: az önzetlen és okos feleség nélkül a 20. század legnagyobb német írója nem lehetett volna az, akivé vált. 

Forrás: AFPforum

A Mann gyerekek

"Egy igazi nyafogós pimperli, aki nem bír ki semmit." - írta levelében barátnőjének Thomas Mannról anyósa. Igen, az írófejedelem, ahogy az a naplójából is kiderül, egy neurotikus hipochonder volt, aki önző módon csakis önmagával foglalkozott, mindennek körülötte kellett forogni.

A gyerekei is idegesítették, a dolgozószobája közelébe sem mehettek, nehogy a "varázslót" - ahogy ők nevezték -, megzavarják. Az apjukat csak ebédidőben látták, vagy amikor esténként felolvasott nekik. Összességében sosem ápolt velük igazán jó kapcsolatot, nem ismerte el munkájukat, nem támogatta, nem erősítette őket. A legidősebb és legkisebb lányát kivéve, a többiekkel úgy bánt, mint rosszabb helyeken a kutyákkal szoktak. De Katia mindent megbocsátott neki, a váltakozó hangulatait, az egocentrikus hiúságát, a nárcizmusát, mindent. Végül mindennek meg is lett az eredménye: a hat gyerekből három alkohol- és drogfüggő lett, ketten pedig saját kezükkel vetettek véget az életüknek... Egyetlen kivétellel (Elisabeth), egyikőjük sem volt képes saját lábra állni az életében, és anyagilag is a családtól függtek.Örök ellenségeskedés és konkurenciaharc jellemezte a családot - pedig anyjuk teljes erejével azon dolgozott, hogy összetartsa a háznépét.

Forrás: Wikipedia

Katia, egy önzetlen asszony

No de milyen véletlen sodorta össze ezt a két teljesen különböző embert? A nagypolgári zsidó családból származó Katia matematikusnak tanult. Még csak húsz éves volt, amikor megismerte Thomas Mannt. Találkozásuk teljesen banális volt: egy színházi előadás szünetében látta meg a vonzó, fiatal lányt az akkor már ismertté vált író, és addig mesterkedett, amíg egy estélyen újra találkozhatott vele. Ugyan a lánynál nem ért el feltétlen és azonnali érdeklődést, de kitartó ostromaival mégiscsak célt ért.

A fiatal pár a szülők szájhúzogatós beleegyezésével összeházasodott, majd hamarosan az első utód is megérkezett. Erika után gyors egymásutánban született még két fiú és egy lány. Az apa szívből kívánta, hogy a gyermekáldásnak vége legyen, azonban néhány évvel később született még két gyermekük.

Az elsőszülött nemével nem igazán tudott megbarátkozni, el sem tudta képzelni, hogy nem fia született: "Egy lány nem komoly dolog."- mondta anyósának. Majd ezzel vigasztalódott: "Talán egy lány majd közelebb hoz a másik nemhez, amiről tulajdonképpen még férjként sem tudok semmit."

Mann és a fiatal fiúk

Vajon hogy értette Mann, hogy nem tud a nőkről semmit? A naplójából első kézből értesülhettünk Mann homoerotikus vonzalmairól. Ezekből a feljegyzésekből egyértelműen kiderül, hogy a szép, fiatal férfi test egész öregkoráig erős erotikus érzelmeket váltott ki belőle.

Ez Katia előtt sem maradhatott sokáig titok: még ifjú házasok voltak, amikor észrevette, hogy egy utazásuk során férje le sem veszi a szemét egy matrózblúzos kisfiúról. Nem mellesleg nem sokkal később Mann pont egy kamasz fiú szépségétől megbabonázott professzor történetét írta meg a "Halál Velencében" című novellájában.

Forrás: Wikipedia

Jó pár év múltán pedig a saját fia 17 éves barátjába szeretett bele, sőt, feleségének még be is számolt arról, hogy megcsókolta a fiút. Erre Katia csak annyit mondott: "Menj már, erről egyáltalán nem akarok tudni!"

De ezzel nem sikerült helyretenni magában a traumát: hiába volt lenyűgözően erős asszony, a férje férfiak iránti vonzódását nem tudta megemészteni. Pont abban az évben kezdett el betegeskedni, amikor szembesülnie kellett a fájdalmas ténnyel. Ettől kezdődően szanatóriumi kezelések sorával kúráltatta magát. De gondoljunk csak bele, hogy abban a korban milyen botrány lett volna, ha elhagyja az írót - méghozzá nem is akármilyen okból... Jól nevelt úrilány nem akarhatott ilyet.

Forrás: Wikipedia

A hála mindenért kárpótol?

A férj a naplójában azt is feljegyezte, hogy mennyire becsüli mindezért a feleségét: "Nagyon hálás vagyok K.-nak, mert semmi nem tudja elrontani a hangulatát, és szeretetében sem befolyásolja az, ha semmi gerjedelmet nem vált ki belőlem, és nem vagyok képes nemi örömöt szerezni neki. Örökké hálás leszek azért, ahogy ő viszonyul a szexuális problémámhoz." Nem is gondolt vajon arra, hogy a gyógykezelések összefüggésben lehetnek az asszony csalódásával, fájdalmával? Mindenesetre a napló tanulsága szerint úgy tűnik....

Tény, hogy Katia jóban-rosszban a férje mellett állt, szerényen és csendesen intézett a háttérben minden gyakorlatias dolgot, a regényeinek gépelésétől a levelezés lebonyolításán keresztül. A kiadókkal és az előadások szervezőivel tárgyalt, és így biztosította a "varázsló" munkájához a nyugodt körülményeket.

Persze az író nagyon jól tudta, hogy mennyi mindent köszönhet a feleségének egyszer-másszor - főleg rendkívüli családi vagy társasági alkalmakkor - nyilvánosan meg is köszönte, és elmondta, hogy milyen sokat jelent számára.

Ez vajon elégedetté tette az asszonyt? Nem hiszem. De tette a dolgát, amit a sors szánt neki - nem lázadt, nem nyafogott. 97 évesen halt meg szép csendben, úgy, ahogy élt, és ha az a fránya mondat halála előtt nem hangzott volna el, még azt is gondolhatnánk, hogy boldog, kiteljesedett élete volt.

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?