SHE

Az ókori Róma szex szakértőjének szomorú története

A szerelem és szex dolgában egyetlen kultúra sem volt a maihoz hasonlatosabb, mint az antik római. Sőt, az erkölcs ma még valamivel szigorúbb is! Például a Clinton-Lewinsky affér az ókori Rómában említésre sem lett volna érdemes.

Ovidius, a kor legnépszerűbb költője Róma életvidám élvhajhász arisztokratája volt. "A szerelem művészete" című írásával hatalmas botrányt keltett - ám az egész római birodalom területén mohón falták az emberek szexuális tanácsait.

Hogy a kor híres lepedőakrobatája jó szerető volt-e, vagy csak papolt róla, már sosem fogjuk megtudni. Hiszen annak, amit a római költők a szerelmi kalandjaikról és hódításaikról írtak, csak a felét szabad készpénznek venni!

Forrás: Wikipedia

Tudniillik sokszor azok a bizonyos lányok, asszonyok csak a papíron léteztek, és csupán az alkotói képzelőerő szülöttei voltak. Annyi azonban bizonyos, hogy Ovidius finom pszichológiai érzékkel és ragyogó elbeszélő tehetséggel írta le konkrét szexuális tanácsait:

Ha valami örömet szerez, az mutassuk is ki, bizonyítsuk zihálással, adjunk ki hangokat...

Az "erkölcsös" Augustus

A Római Birodalomban a testi szerelem mindenhol elérhető volt - úgy a férfiaknak, mint a nőknek. És mivel a házasság főként üzleti és nem érzelmi kapcsolat volt, úgy használták a házasságon kívül gyönyöröket, mint egy felszabadító tüsszentést.

Ennek a szabados életvitelnek akart véget vetni Augustus császár, akinek szilárd elhatározása volt, hogy a laza erkölcsöket megzabolázza és a régi római erényeket helyreállítsa. Az, hogy ez az ötlet pont az ő fejéből pattant ki, amúgy elég visszás volt, hiszen fiatalkorában maga is nagy szoknyapecér hírében állt.

Forrás: Wikipedia

Ám minden jó tanács ellenére meghozta az közerkölcsöt védő törvényeket: a házasságtörést súlyosan büntette, a nőtlen férfiak pedig nem kaphatták meg az örökségüket. No és persze ezeknek köszönhetően végre száműzhette Ovidiust Rómából...

Affér a császár lányával, majd az unokájával

Mi hergelte fel vajon a császárt Ovidius ellen? Hiszen a felséges úr szintén azon férfiak közé tartozott, akik az egyik ágyból a másikba röppentek. Nem gondolom, hogy a szerelemre oktató könyv lett volna az igazi ok - ahogy azt a fáma írja. Az meg csak megerősíti a gyanúmat, hogy nyolc évvel a mű megjelenése után "jutott eszébe" annyira felháborodni a császárnak, hogy eltüntesse szegény Ovidiust a látóköréből. Az viszont már nyomós indok lehetett, hogy a szívtipró költő a császár extravagáns lányával folytatott szenvedélyes viszonyt. Ezt még fogcsikorgatva, de elnézte Ovidiusnak, azonban, amikor rástartolt az unokájára - amúgy sikeresen -, az uralkodó példát statuált. Először saját lányát, később unokáját is száműzte Rómából.

Forrás: Wikipedia

Ezt már Ovidius sem úszhatta meg, a Birodalom legtávolabbi csücskébe, a fekete-tengeri Tomis városába (ma a romániai Konstanza) küldte. Az elkényeztetett nagyvárosi poéta halálosan boldogtalan volt az isten háta mögötti fészekben. Váltig állította, hogy tévedés áldozata lett. Élete végéig szüntelenül könyörgött a császárnak, hogy visszatérhessen Rómába - de kérése süket fülekre talált.

Ovidius Tomisban halt meg 60 évesen, műveit minden nyilvános könyvtárból eltávolították, ám ez nem akadályozta meg, hogy halhatatlanná váljon.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?