Így válik egy gyerekből szamuráj vagy spártai harcos

A történelem egyes szakaszaiban a férfiakkal szemben az volt a legfőbb elvárás, hogy jó harcosok legyenek. Ma már romantikusan gondolunk a szamurájok elszántságára, vagy épp tisztelettel adózunk a sokat hangoztatott "spártai fegyelem"-nek.

A valóság azonban meglehetősen kiábrándító. Nem mókával és kacagással volt kikövezve az az út, ami a harcossá válásig vezetett.

1. Szamurájoknál

Ha egy kisfiút a szülei szamurájnak szántak, kiképzése pici korában megkezdődött. Már 4-5 évesen nagy hősök tetteit mesélték neki, hogy elültessék benne a győzelem és dicsőség iránti vágyat. Fontos volt rájönnie, hogyan tudja legyőzni a félelmeit. Ennek érdekében sokszor temetőbe vagy egy közeli vesztőhelyre küldték, hogy lefejezett, felakasztott hullák közt töltse el az éjszakát, egyedül. Amikor elérte azt a kort, hogy írni-olvasni tanulhatott, minden nap kabát nélkül, mezítláb kellett elgyalogolnia az oktatását végző kolostorba - még télen is. Így akarták megtanítani arra, hogy célja érdekében el kell viselnie a viszontagságokat, bármilyen nehezek is.

Forrás: AFPforum/© Warner Bros / The Bedford Falls Company/Warner Bros

Később az általános harcnemek elsajátítása mellett speciális dolgokra is kiképezték. Például, hogy hogyan lehet teljes harci szerelésben, összekötözött kézzel és lábbal úszni. Vagy erős sodrású vízben harcolni, úgy, hogy ne essen hanyatt a víz erejétől.

2. A spártaiaknál

Míg a szamurájok képzésénél nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a "tanulók" a harci készség mellett szellemi és morális értékeket is magukévá tegyenek, Spártában ennek az ellenkezője zajlott. A fiúk hétéves korukban a hegyekben lévő kiképzőtáborokba kerültek. Fejüket kopaszra nyírták, és télen-nyáron mezítláb járatták őket. Direkt kevés ételt kaptak, és az oktatóik lopásra biztatták az éhes gyermekeket. Azt remélve, hogy ebből majd megtanulják, hogy a túlélés mindennél fontosabb. Ha valakit elkaptak, azt korbácsütésekkel büntették, de nem azért, mert erkölcstelenül cselekedett, hanem ügyetlensége miatt.

A gyermekek 12 éves korukban, a szüleik és rokonaik szeme láttára, egy beavatási szertartáson vettek részt Artemisz-Orthüa szentélyénél. Az volt a feladatuk, hogy minél több sajtot lopjanak az oltárról, az idősebb fiúknak viszont korbácsütésekkel kellett akadályozniuk őket. Az oltárt megrohamozó kiskamaszok többsége életre szóló hegeket szerzett a megfelelésért folytatott küzdelemben.

De olyan is akadt, aki nem élte túl a próbatételt... A "megmaradottak" folytatták a kiképzést. Futottak, birkóztak, dárdát- és diszkoszt vetettek, szárazságban, hóban, esőben. Sokszor ártatlan embereket kellett kifosztaniuk és meggyilkolniuk, puszta gyakorlat gyanánt. Ha egy fiú mindezt végigcsinálta, kiképzői nyugodtak lehettek afelől, hogy felnőtt korára érzelem nélküli, kegyetlen gyilkológép válik belőle.

Ezek után már nem is tűnik annyira mesébe illően hősiesnek ezeknek a harcosoknak az élete. Vagy te örülnél annak, ha a gyereked suli helyett kiképzőtáborba menne?

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?