Harcias írók - akiknek nem csak a toll volt a fegyverük.

Még a legnagyobb íróink is éltek ezzel az eszközzel. Igen ám, de nekik számolniuk kellett azzal is, hogy nem "csupán" beperelik őket, hanem akár az életüket is követelhető párbajjal vesznek elégtételt rajtuk.

Így történt ez Gárdonyi Gézával, az Egri csillagok szerzőjével is, aki még magáról sem gondolta volna, hogy vérszomjas vadállattá válik, ha fegyver kerül a kezébe. Még akkor is, ha ő a hunyó. Történt ugyanis, hogy egy hóhért várt a város apraja-nagyja Szegedre, hogy kivégezzen egy kétszeres gyilkost. Az egész város "hóhér lázban" égett. Az újságok pedig versengtek azért, hogy ki tud minél előbb hírt leközölni az eseménnyel kapcsolatban.

Gárdonyi megtévesztve a közönséget, egy hamis interjút jelentetett meg a hóhérral, úgy, mintha az már a városban tartózkodna. Ráadásul egy rivális lapnál dolgozó újságíró barátja ősének a nevét adta a hóhérnak - mivel valódi nevet ugyebár a véres szakma jellege miatt nem volt ildomos megjelentetni. Így aztán nem csupán sportszerűtlensége, hanem a rokon megszentségtelenítése miatt duplán megharagudott rá az egyébként addig kebelbarátja.

Már két orvos is küzdött a kollégája életéért, akinek az író majdnem tőből levágta az egyik karját, és még akkor sem csillapodott. Ha nem fogják le a segédek, tovább folytatta volna az ámokfutást. Maga is megrémült azon, ahogyan viselkedett, és tanult az esetből. Soha többé nem vett a kezébe kardot. Sőt, más fegyvert sem: Amikor vadászni hívták, mindig elutasította: "Akkor megyek vadászni, ha majd a nyulaknak lesz puskájuk."

De Krúdy Gyula sem volt ám mindig olyan kis szelíd öregúr, mint amilyennek mi megismertük. Nemcsak a hősei, hanem ő is gyakran feltűnt éjszakánként a budai kiskocsmákban. Egy ilyen alkalommal olyan társaságba keveredett, ahol egy ember kivételével mindenki tisztában volt azzal, kit tisztelhetnek a személyében. Azonban Sztojanovits Viktor huszárkapitány nem ismerte az írót, és mélyen megbántva érezte magát, mert mikor az megérkezett, már senki sem figyelt rá. Így aztán, amikor hajnalban feloszlott a társaság, egyedül az írónak nem nyújtotta a kezét.

Másnap a segédeivel megüzente az írónak, hogy nehézlovassági kardokkal kíván elégtételt venni - harcképtelenségig. Nos, Krúdy ekkor sem hátrált meg, és láss csodát, ismét ő került ki győztesen a párbajból. Akkora vágást ejtett a kapitány homlokán, hogy az a vértől semmit sem látott. Az esetről később valaki azt írta: a kapitány, ha Krúdy könyveit nem is olvasta, de legalább a kardját megismerte.

Plágium miatt is párbajoztak

És hogy milyen hiúk is az írók! Még véletlenül se ismerték volna be, ha plágiumot követnek el. Még Alexandre Dumas is inkább belement egy pisztolypárbajba a kollégájával, ahelyett, hogy beismerje: a legújabb színdarabját nem is ő írta. Igaz, mivel egyikőjük sem sebesült meg, az a hír járta, hogy a párbaj csupán az új darab hírverésének eszköze lehetett.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: AFPforum