Sörtörténelem - Bakik a cserépedénytől a palackozásig!

Mert annak idején - legalábbis Bajorországban - így ellenőrizték e nedű megfelelő minőségét. Na, de ne szaladjunk előre az időben, hiszen a legrégebbi leletek szerint a mai Irán területén már i.e. 3500-ban sört készítettek kerámiaedényben.

Mindennapi kenyerünket, azaz sörünket add meg nékünk...

• Az ókori Egyiptomban ugyanis táplálékként is tekintettek rá. Honnan is eredhetne máshonnan a "folyékony kenyér" gondolat? A napi fejadag 5 liter volt, a dolgozók pedig a fizetésük egy részét sörben kapták. De "receptre" is felírták az abból készült gyógyszereket: skorpiócsípésre, aranyérre, fájdalmcsillapítónak stb.
• Mezopotámiában pedig nem pénzzel, hanem gabonával fizettek a kocsmákban, így abból ismét sört tudtak előállítani. A kocsmárosok általában nők voltak, akiknek Hammurápi törvényei szerint jelenteniük kellett a náluk szervezkedő bűnözőket. Azaz az alkohol és az alvilág jó barátságban álltak egymással.
• A rómaiak már nem tartották ekkora becsben a sört, ők a barbárok italaként tekintettek rá.
• A germánok azonban annál inkább, hiszen ők főztek sört először - addig csak erjesztéssel készült. A sörfőzés pedig leginkább a nők dolga volt.
• A vikingeknél már a gyerekek is naponta fogyaszthattak sört, sőt, a mítoszaikban összefüggésbe hozták a halhatatlansággal is.
• Nem is gondolnád, mert bár a magyarokat inkább ősi borivóként tartjuk számon (persze ha a pálinkázástól eltekintünk), de nomád elődeink inkább a sört részesítették előnyben. Nem csoda, hiszen a gabona sokkal kevésbé volt idő- és munkaigényes, mint a szőlő.

A XIII. századra a sörfőzők céhekbe tömörültek, és kizárták köreikből a kontárokat. Azt is meghatározták, mik lehetnek a sör összetevői - hiszen addig gyakran előfordult, hogy egy kiadós italozás után egyeseknek napokig hasmenése volt. Nem meglepő, hiszen akkoriban még mindent beledobáltak - még állati adalékokat is. Ezért például Bajorországban a tisztasági törvény megalkotásával biztosították a minőséget.

De a fejlődés nem állt meg, sőt, ipari méreteket öltött. Ekkoriban történt a londoni sörkatasztrófa, amikor is több, mint egymillió liter sör ömlött ki az utcákra. A sörgyár legnagyobb tartálya megrepedt, így négy és fél méter magas hullámokkal tarolta le a környező házakat a kiömlő sör. Kilencen haltak meg, a kilencedik áldozat alkoholmérgezésben.

Nálunk a XIX. század első felében lépett életbe a Pesti Serrendtartás, mely a céheket visszaszorította, és szabad versenyt tett lehetővé. Kimondta, hogy minden pesti polgár főzhet sört a "servám" befizetése esetén. Az első serfőzdét hazánkban Schmidt Péter építette Kőbányán, ahol hatalmas termek alakultak ki a kőbányászat nyomán. Ezekben tárolta 2-3 hónapig a söreit, mielőtt azok az italmérésekbe kerültek volna.

És hogy hogyan került üvegekbe a sör?

Történt egyszer, hogy a XVI. század második felében egy London közeli településen dr. Alexander Nowell lelkész horgászni indult, és magával vitt üvegben némi házi készítésű sört. Nem itta meg, és az üveget a fűben felejtette. Majd amikor ismét arra járt, nagyon megörült az üvegnek, és kibontotta, ami hatalmasat durrant.

Ráadásul luxuscikknek számítottak, hiszen az üveg drága volt, illetve kézzel kellett megtölteni és lezárni. Így aztán ezeket akkoriban még csak hosszabb tengeri utakra szánták, nem pedig napi fogyasztásra. Ezzel szemben szerencsére ma már csak kiugrunk a sarki boltba, és a legkülönfélébb üveges sörökből válogathatunk.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock