A nővé operált apámtól tanultam a feminizmusról - Susan Faludi

Férfiból nővé operálás, zsidóság, magyarság, feminizmus és az amerikai álom. A magyar származású, Pulitzer-díjas, feminista újságíróval a nemrég magyarul is megjelent könyve kapcsán beszélgettünk arról, milyen bonyolult ma nőnek lenni. Vagy férfinak.

- Lenyűgöző utazás legújabb könyve, az Előhívás - Mindent apámról. Mondhatjuk rá, hogy egy feminista memoár?

- Persze, hiszen egy lány próbálja megérteni az ő komplikált, misztikus apját. A könyv azonban több, mint egy szokatlan, személyes történet, mert az apám küzdelméről is szól. A harcról, hogy megértse saját identitását, és itt nem csupán a nemi, hanem a nemzeti identitásról is szó van.

- A könyv egyik legfontosabb kérdése: az identitás öröklődik vagy megkonstruált? Például nőként olykor úgy érzem, be vagyok börtönözve a nemi sztereotípiákba: hogy mit vár tőlem a társadalom, milyen legyek.

Igen, valóban ez lehet a legfontosabb lecke, ami végigkíséri a könyvet: vajon mi választjuk és hozzuk létre az identitásunkat? Ha örököljük is egy részét, idősebb korban újrateremtjük. Népszerű, de egocentrikus gondolkodás, ha azt hisszük, választhatunk. Pont az Előhívás története tanított meg arra, hogy az identitást inkább a kollektív tapasztalatok határozzák meg. Ahogy apámét is: formálta történelem, család, vallás, nemzetiség.

- Milyennek találta a nemváltó műtétje után édesapja hipernőies személyiségét?

- Apám vágyát - hogy nő legyen -, gyerekkora óta formálták az életében szereplő nők. Nagyanyám kiköpött díva volt, sosem hagyta el a házat smink nélkül, mindig úgy öltözött, mint egy mozisztár, glamúr és gyöngyök mindenhol. Egy ideig édesapám is így tett, majd ez enyhült nála, mert már nem kellett hangsúlyozni a nemiséget. Mindez tovább erősítette a hitemet, hogy a gender mennyire képlékeny. Sokkal összetettebbek és érdekesebbek vagyunk a társadalom által ránk aggatott női és férfi címkéktől.

- Ma élesebb a zavar a nemi szerepek körül, mint valaha, sok férfi frusztrált, úgy érzik, elnőiesítették őket. Mit tehetünk mi, nők? Várhatjuk még egyáltalán a herceget fehér lovon, aki megment minket?

- Szerintem nem jön a herceg fehér lovon. Nincs szükségünk arra, hogy megmentsenek minket. Alapvető probléma, hogy definiáljuk a férfiasságot, mintha attól kéne erősnek érezni magukat, hogy a nők gyengék.

Forrás: AFPforum/ Roger-Viollet/© Jean-Pierre Couderc

- Sokáig így működött.

- A 70-es évek feministái is utaltak a férfi védelmi funkcióira. De kitől is védik meg a nőket? Más férfiaktól. Mindaddig, amíg gyengének tartjuk magunkat, majd függetlenséget követelünk, negatív reakciót fogunk provokálni a férfiaktól. Új definícióra van szükség, a nő nem a férfi dísze. Sok férfi van ebben a csapdában, apámnál is ezt láttam: azért lett túl nőies, mert úgy érezte, ki kell törni a hamis férfiasságból.

- Hogy hatott a #metoo és a közösségi média a feminizmusra?

- Általános gond, hogy kialakult ez az ún. testületi feminizmus, ami csak a kiváltságosoknak szól. A #metoo csodálatos, főleg, hogy a nők végre beszélhetnek erről a témáról. Jó dolog, ha beszélünk a szexuális ragadozókról, meg arról, hogy nem kell összezuhanni egy rossz szexuális tapasztalattól. Közben viszont nemcsak a nemiségre kellene koncentrálni, hanem a szélesebb gazdasági kérdésekre is, hogy a nők jobban tudják kontrollálni az életüket.

- Vannak túlzó reakciók is, nem túlzás például azt állítani, hogy a Csipkerózsika szexista? Én is azon nőttem fel.

- A közösségi médiában a probléma része, hogy az emberek egy szobában ülve írogatnak, ami testetlenné teszi a történetet. A mai feminizmus különbözik a második hullámos mozgalomtól, amikor az emberek valódi kapcsolatokat építettek egymás között. Bármily ellentmondásosan is hangzik, de a közösségi média izolálja az embereket. Csak a saját tapasztalataikról beszélnek. Holott a feminizmusnak együttműködésről is kell szólnia, ahol törődünk egymással. Ez az, ami hiányzik, és ezért van több túlzó reakció.

- Ha már könyvvel indítottuk a beszélgetést, hogy áll a magyar irodalommal?

- Nagyon is jól. Bár egyelőre több férfi szerző van lefordítva angolra, de Szabó Magda kivétel, imádom őt, mert fantasztikus. Ugyanígy rajongok Kosztolányi Dezsőért, Krúdy Gyuláért vagy Márai Sándor munkáiért.

- Milyennek találja a kelet-európai hangvételt, nem túl borús?

- Imádom ezt a sötét hangulatot, ami benne van az irodalomban, a művészetben, a filmekben. Tarr Béla, micsoda akasztófahumor!

- Voltaképp érthető a vonzódása, hiszen félig magyar.

- Pontosan.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?