Camille Claudel zseniális szobrász és őrült múzsa!

Egy rendkívüli asszony, aki nemcsak korának kivételes tehetséggel megáldott szobrásznője volt, hanem tanítványa, múzsája és szeretője a kor leghíresebb szobrászának, Auguste Rodinnek.

A "L'âge mûr", az "Érett kor" - Camille Claudel talán legismertebb műve - jól mutatja a saját életének a tragédiáját. Ő maga az, aki kétségbeesve harcolt Rodin szerelméért. Évekig mindhiába remélte, hogy feleségül veszi a szobrász: ő nem hagyta el a fiatal lány kedvéért az élettársát.

A tanárába beleszerető diáklány története olyan régi, mint maga az emberiség. A fiatal Camille is így lett rabja mesterének. Több, mint egy évtizedig volt a férfi múzsája, modellje, asszisztense és szeretője. A 19 éves lány szépsége, fiatalsága, vadócsága és nem utolsósorban kiemelkedő tehetsége nyilvánvalóan imponált a 24 évvel idősebb férfinak. Kapcsolatukat vad szenvedély, állandó veszekedések és érzelmi libikókázás jellemezte.

Camille egy terhességmegszakítás után megcsalva, kihasználva, cserbenhagyva érezte magát, és elkeseredett dühében végleg elhagyta Rodint. Mindenesetre sosem tudott igazán megszabadulni tőle, mindig csak az ő tanítványa maradt. Akit ugyan dicsértek a kritikusok, de közben azzal vádolták, hogy nem a saját ötleteit valósítja meg, ezért soha nem válhatott egyenrangúvá mesterével.

Pedig olyan sokat ígérően indult az élete: édesapja már gyermekkorában felismerte lánya különös lelkesedését a kövekért és a modellezésért, és támogatta is tehetsége kibontakozását. 18 évesen Párizsba küldte egy olyan művészeti magániskolába, ahol nők is tanulhattak. Abban a korban Franciaországban és a világ más tájain az állami művészeti akadémiák oktatásán csak férfiak vehettek részt, azonban sűrűn előfordult, hogy egyes akadémiai tanárok a női művészeket magánórákon tanították.

A tanár, aki Camille-t és barátnőit rendszeresen oktatta és korrektúrázta, egy hosszabb utazása előtt felkérte Rodint, hogy helyettesítse. Ekkor találkoztak először egymással. Hogy azonnal egymásba szerettek, vagy csak azután, hogy a lány már munkatársa volt a szobrásznak, azt nem lehet tudni. Mindenesetre a befolyása jól láthatóvá vált Rodin művein.

Camille-nak nagyobb befolyása volt Rodinre, mint azt ma gondolnánk. A lány igazi csodagyerek volt, olyan rendkívüli tehetséggel, ami nemcsak imponált a szobrásznak, hanem inspirálta is. Az is köztudott, hogy a leghíresebb munkáiban Camille modellezte több alak kezét és lábát. Nagy bizalom volt ez a mester részéről, tekintettel arra, hogy milyen jelentőséggel bír a kezek, lábak szimbolikája Rodin művészetében.

Camille-nak sosem sikerült tanára árnyékából kiszabadulnia, és egyre dühödtebben és megszállottabban hibáztatta ezért. Üldözési mánia hatalmasodott el rajta, hol az volt a rögeszméje, hogy Rodin meg akarja mérgezni, hol arról volt meggyőződve, hogy egykori szerelme el akarja lopni az ötleteit. Őrületében tönkretette, összetörte a már elkészült szobrait.

Egyre jobban elhatalmasodott rajta a betegség, elszegényedve, elképzelhetetlen körülmények között élt, amit azzal tetézett, hogy az alkohol rabja lett. Már senki sem tudott segíteni neki, és miután édesapja halálával az utolsó támaszát is elvesztette, a család pszichiátriai intézetbe utaltatta - amit a haláláig már nem is hagyott el.

Az orvosok megpróbáltak javítani állapotán, odaadták neki a szobrászeszközeit, hátha az segíti kizökkenteni a bezárkózásából, de soha hozzájuk sem nyúlt. Egy tehetséges nő, egy tragikus szerelmi történet és egy máig tisztázatlan elmebetegség - ez Camille Claudel története. Ezek ellenére fontos, hogy mi ma annak lássuk, ami valójában volt: egy hihetetlen tehetséges művész, tele tenni akarással.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: AFPforum