Velázquez: Tükör a képben - a kép a tükörben

Egyik meghatározó képzőművészeti élményem Velázquez majd 9 négyzetméter méretű főműve, a Las Meninas volt a Pradóban.

Velázquez 27 évesen került udvari festőnek IV. Fülöp mellé, és igazán kiemelt elbánásban részesült az udvarban. Műterme a madridi királyi palotában volt, ahol számtalanszor megfestette a vele egykorú királyt is. Nem kímélte, sőt, kiemelte minden spanyol Habsburg jellegzetességét, a húsos szájat és az előre meredő állat.

Az állandóan egymás között házasodó család degenerációja az akkori király akaratgyengeségén is megmutatkozott. Magánéletében élte ki magát, több szeretője volt, és legalább 32 házasságon kívüli gyereke.

A festő ezen a művén olyan jelenetet festett meg, ahol ő maga foglalja el a legnagyobb teret, a királyi pár csak indirekt, a mögötte lógó tükrön keresztül van jelen. A néző a királyi pár perspektívájából láthatja a jelenetet. Velázquez pedig magáról mesél.

Forrás: AFPforum

A festő nem háttal vagy oldalról látható, ahogy az szokásos volt addig a művészetben, hanem a néző szemébe nézve. Tehát nem királyi portré, de nem is csak az infánsnő jelenete, hanem a festő önarcképe is. Az elrendezéssel lehetővé teszi, hogy művészi példaképeiről, a nagy flamand festőkről, Rubensről és Jordaensről is megemlékezzen, akik festményeinek másolata a háttérben látható.

Érdekes, hogy Velázqueznek ez az egyetlen képe, amelyen a király és a királynő együtt jelenik meg. Habár itt mindketten szerepelnek, de csak igen homályosan láthatók. Az életükben sem sok közös volt. Fülöp csak nagyon rövid ideig érdeklődött a lány iránt, akinek ő a harminc évvel idősebb nagybátyja volt. Csak azért vette feleségül, hogy ezzel erősítse a Madrid és Bécs közötti szövetséget.

Forrás: Wikipedia

Azonban a lány 7 év házasság után sem biztosította trónöröklést. Amikor a kép készült, az ötéves Margaréta hercegnő volt a királyi pár egyetlen gyermeke. Ő a másik központi figurája a festménynek. A kislány az udvarhölgyére sem néz, amikor a feléje nyújtott kancsót megfogja. Jól látható rajta a magabiztosságra, önuralomra és öntudatra nevelés hatása. Nyilván azt is tudja már, hogy egy spanyol király vagy királynő a nyilvánosság előtt nem nevet.

Közvetlen a hercegnő mellett láthatjuk a két udvarhölgyét, az egyikőjük az említett kancsót nyújtja, a másik éppen pukedlizik. Az udvarhölgyeket a legrangosabb nemesi családokból választották ki. Hogy a bal oldali udvarhölgy térdel, az nem szeretetteljes gesztus, hanem előírás volt.

Forrás: Wikipedia

Csakis térdelve lehetett a királyi család tagjainak valamit átnyújtani, és ahhoz is csak nagyon kevés kiváltságos személynek volt előjoga. Egyetlen más európai udvarnál sem éltek ilyen formálisan és körülményesen ebben az időben.

A kép jobb oldalának előterében két udvari törpe áll, egyikőjük úgy tartja a lábát a földön szunyókáló kutyán, mintha fel akarná ébreszteni. Hogy a palotában a merev etikettet és az állandó unalmat jobban el tudják viselni, udvari bolondokat szereztek be. A törpék a bolondok szabadságát élvezték, ők minden udvari hierarchián kívül éltek, és hasonlóan tartották őket, mint a háziállatokat. A festő nem véletlen a törpének engedélyezett egyedül spontán mozdulatot.

Forrás: Wikipedia

A háttérben egy apáca beszélget egy udvarnokkal, a jelenlétük rámutat az ábrázoltak vallásosságára, közben a királynő kamarása a nyitott ajtó keretéből figyeli a jelenetet.

Majd végül a kép bal oldali területén Velázquez áll előkelő ruhában, ecsettel és palettával a kezében, a tekintetét a nézőre irányítva. Amikor a kép készült a 17. században, a festészet még nem tartozott a szabad művészetek közé, sokkal inkább mesterségként tartották számon. Ennek ellensúlyozására sok festő nemes férfiként helyezte magát előtérbe, ezzel demonstrálva képességeit és önmagát.

Velázquez ezt különlegesen pimaszul tette: főszereplőként a santiago lovagok lovagkeresztjével a mellén láthatjuk, egyenesen a szemünkbe nézve. Valóban azonban csak három évvel később lett tagja ennek a nemesi lovagrendnek, ami kivételesen nagy kitüntetés volt egy festő számára. Mindenesetre a művészettörténészek véleménye szerint nagy valószínűséggel a keresztet utólag, Velázquez halála után festették a képre.

Forrás: Wikipedia

 

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Afpforum

    Ezt olvastad már?