Charlotte Bronte, akiről sosem derült ki, milyen anya lehetett volna!

Ma száz éve halt meg Charlotte Bronte - egy nő, aki a tehetségén túl határozottságával és öntudatosságával is kitűnt korának asszonyai közül. Regényeiben pedig olyan egyedi romantikával tudott beszélni a szerelemről, ami minden olvasót megfogott.

A sors mintha szándékosan írónak szánta volna, akárcsak a testvéreit. Az elszigetelt, ingerszegény Haworthban nevelkedtek mind a hatan, egy lelkész apa gyermekeiként. Ötéves volt, amikor édesanyjuk rákban meghalt, ekkortól a nagynénjük gondoskodott róluk. A lánynak már nyolcévesen iszonyú dolgokat kellett megélnie.

Három nővérével együtt beadták a Cowan Bridge-i Lelkészlányok Iskolájába, ami egy papok gyermekeinek fenntartott jótékonysági intézmény volt. Az itt megélt gyötrelmeket és mostoha körülményeket soha nem feledte el. A rideg bánásmód és a szegényes ellátás, amiben részük volt, végül tragédiába torkollt: két idősebb nővérét halálos betegen vitték haza az intézetből, otthon pedig hamarosan el is vitte őket a kór.

A történtek természetesen mélyen megrázták a kis Charlotte-ot. Nővérei haldoklásának emlékét és az intézeti élet történéseit később szívszorító módon örökítette meg legismertebb regényében, a Jane Eyre-ben - amelyben a szelíd és kedves Helen Burns figuráját egyik megboldogult nővéréről, Mariáról mintázta.

Forrás: AFPforum/ National Portrait Gallery London/

A tragédia egyetlen pozitív következménye az volt, hogy Charlotte és Emily hazakerültek az intézetből. A hosszú, unalmas haworthi estéken a testvérek saját fantáziavilágukba menekültek az unalom elől. Írói vénájuk már ekkor megmutatkozott: mindegyikük kitalált magának egy saját birodalmat, melynek nevet adtak, majd megírták és eljátszották a történetüket.

A gondtalan gyermekkornak aztán vége lett: Charlotte-ot egy Roe Head-i iskolába küldték, és nem sokkal később már tanítónőként helyezkedett el ugyanott. A következő években családoknál dolgozott nevelőnőként, hogy ki tudja fizetni alkoholista fivére, Branwell tartozásait. Azt, hogy a Bronte nővérek rendkívüli akaraterővel bírtak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem süppedtek bele a megszokott élet szürkeségébe - pedig helyzetükből adódóan kevés lehetőségük volt a kitörésre.

Emilyvel kitalálták, hogy megvalósítják közös álmukat és saját iskolát nyitnak. 1842-ben Brüsszelbe utaztak a Heger Internátusba, hogy megtanuljanak franciául. Charlotte az iskola falai között nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett, egy viszonzatlan szerelem is megperzselte a szívét... Beleszeretett az iskolaigazgatóba, aki azonban - nős férfi lévén - elutasította az érzelmeit. Szerelmének később az Angoltanár című regényében állított emléket.

Bár az iskolaalapítás terve nem sikerült, hiszen egyetlen egy tanítvány sem jelentkezett, valamire mégis jó volt a közösen eltöltött idő: a nővérek megmutatták egymásnak fiókban rejtegetett verseiket. 1845-ben saját költségükön adatták ki közös verseskötetüket Currer, Ellis és Acton Bell versei címmel. Nem arattak sikert, de eszükben sem volt feladni - figyelmük most már elterelhetetlenül az írás felé fordult. Mindhárman saját regény írásába kezdtek.

Forrás: AFP/Oli Scarff

Emily művét, a felkavaró Üvöltő szeleket és Anne Agnes Gray című regényét elfogadta a kiadó, Charlotte Angoltanárát azonban visszautasították, így végül a Jane Eyre-t adta be helyette. 1847-ben mind a három regény megjelent.

Hogy mivel fogta meg Charlotte Jane Eyre-je az embereket?

A csúnyácska főhősnő szenvedélyével, erkölcsi tisztaságával és következetességével. Azzal a szerelem iránti elkötelezettséggel, amit a környezet nyomása sem tudott megingatni... Hogy a valóságban mennyire álltak közel hősnője jellemvonásai Charlotte-hoz, csak sejthetjük.

Tény, hogy rengeteg kérőt visszautasított, míg végül igent mondott apja káplánjának házassági ajánlatára, ezért azt hiszem: Jane-hez hasonlóan ő is csak olyan férfi mellett volt hajlandó lekötni magát, akit igazán szeretett...

Sajnos az élet szűkre szabta számára a szerelem boldogságát, ráadásul örömét már nem oszthatta meg testvéreivel sem, hiszen 1848-ban meghalt a bátyja, majd hamarosan Emily és Anne is. Charlotte-nak kilenc hónapja volt, hogy kiélvezze férje társaságát és a házasság nyújtotta örömöket. Terhesen, kisbabájával a szíve alatt vitte el egy súlyos betegség - így sosem tudhatjuk meg, hogy anyaként és feleségként milyen történetekkel ajándékozta volna meg a világot...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?