Te meddig tudsz folyamatosan szitkozódni?

Az ember azóta szitkozódik, amióta lejött a fáról, és mondjuk, először ráesett egy nagyobb farönk a lábujjára - ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük a neves amerikai nyelvész, Steven Pinker A nyelvi ösztön című művében leírtakat. Azaz, hogy őseink első ilyen megnyilvánulásait az intenzív érzelmeket ébresztő impulzusok váltották ki. Fájdalom, félelem, öröm vagy undor - mindet ki tudták fejezni idővel szavakkal is, az obszcén töltet pedig az érzelmeik intenzitását érzékeltette.

Bár fogalmam sincs, mit mondott ilyenkor az első ember, de az elsők között feljegyzett magyar nyelvű obszcén káromkodást a magyar történelem eseményeit 1479-ig rögzítő Dubnici Krónikából tudom idézni: "Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket." Az előzmények a következők voltak: az 1300-as évek közepén a magyarok egy hatalmas csatát vívtak a svábföldi németekkel.

A magyarok a legenda szerint azt kiáltották, hogy "Szent királyok, segítsetek!", és legyőzték a németeket. "Úgy hullottak le a szájas németek a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon. A magyarok ugyanis azt a parancsot kapták, hogy egy németet se fogjanak el, hanem mindnyájukat részegítsék meg a halál poharából..."

Egyes források szerint a rendkívül művelt magyar református püspök, Méliusz Juhász Péter sem fogta vissza magát. A pápáról, mint az ördög kamoraszékéről (árnyszékéről) beszélt, aki "francus", azaz szifiliszes, és kijelentette, hogy "nincs helye Istennél a pápa ganéjos pepecselésének". Az apácákat pedig egyszerűen "szűz kurváknak" titulálta. És ha egy ilyen nagy befolyással bíró püspök is így beszél, akkor miért ne tennék az irodalmárok?

Még a mesékben is fellelhetők a kreatívabbnál kreatívabb szitkozódások. "Nőjön be az orra luka!" - mondta a királyfi Csukás István Süsü, a sárkány című meséjében. Móra Ferenc Kincskereső kisködmönében is találunk példát káromkodásra: "A varjú mondja csecsebogyónak a szemedet!"

Az egyszerű emberek is számos átkozódást használtak. Például, ha azt kívánták, hogy valakiből koldus váljon, a következő szavakkal illették: a tarisznyamadzag nyűje el a két vállát! Vagy: búcsúzzék el tőle a Jézus Krisztus! - Mondták, ha azt szerették volna, hogy ne boldoguljon az illető.

Ám akár feszültséglevezető céllal káromkodunk, akár a verbális agresszió vezérel, a tényen nem változtat: a túl sok trágárkodás nem túl építő jellegű. Ha azonban kreatívabban szitkozódunk, az akár még jó hatással is lehet ránk, nem beszélve arról, hogy a nyelvünket is gazdagítja. Változatos káromkodásban pedig mi, magyarok, verhetetlenek vagyunk...

Erről egy vicc is született: nemzetközi káromkodóversenyt rendeznek, az nyer, aki ismétlés nélkül a leghosszabb ideig tud káromkodni. A francia 1 percig, az angol 2 percig, az őt követő német 5 percig bírja. Végül bejön a magyar is, de megbotlik a cipőfűzőjében és elvágódik, mire éktelen káromkodásba kezd. Fél óra múlva abbahagyja, majd így szól: "Elnézést, kezdhetem?"

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock