SHE

Háziasszonyként töltött évem megaláztatásai

Nemrég egy igencsak összetett élethelyzetbe kerültem, aminek köszönhetően egy ideig háztartásbeli feleségként kényszerültem funkcionálni. Nem éreztem jól magam ebben a szerepben, mivel én afféle örök-szervezkedő, mindig-agyaló típus vagyok.

Én ilyen vagyok, van, aki nem ilyen, hanem örök-gondoskodó, mindig-törődő típus. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál – gondoltam én.

Ám eme naiv elképzeléseim a női szerepek egyenértékűségéről hamar szertefoszlottak, amikor az előbb említett kényszerpihenő beköszöntött az életembe. A banki ügyintézőtől kezdve a rég nem látott gimnáziumi tanáromon át a szomszéd néniig, mind-mind éreztették velem, hogy nagyon ciki vagyok, amikor szóba került, hogy mit dolgozom. 

Ezek többnyire amolyan felületes csevegések voltak, ezért nem kötöttem az orrukra azokat a dolgokat, amik miatt ideiglenesen parkolópályára kerültem. Egyszerűbbnek láttam hagyni őket abban a hitben, hogy én olyan ember (nő) vagyok, aki háztartásbeliként kíván kiteljesedni. Na és? Elvégre mi rossz van abban, ha ezt hiszik rólam? Van az legalább olyan nemes feladat, mint senior account managernek lenni egy kereskedelmi és beszerzési oszályon – vagy akárhol máshol. Hát mint kiderült, ezt csak én gondolom így...

Forrás: iStockphoto/www.kladyk.com

A reakciók többségében elkeserítőek és megalázóak voltak. Bár mindenki igyekezett illedelmesen reagálni, érződött, hogy csupán mély lenézésüket leplezik udvariassággal.

A kínos csendeket még kínosabb üres szófordulatok váltották, amikkel mind-mind azt igyekeztek leplezi, hogy szerintük én "parazita", "lusta", "semmirekellő", esetleg "aranyásó" volnék. Hát micsoda dolog az, kérem szépen, hogy én nem termelem nagy erőkkel a GDP-t?

A haszontalan háziasszony esete a GDP-vel

Ha valaha véletlenül eljönne az a kánaáni állapot, hogy egy családot el lehet tartani egy fizetésből, vajon dönthetnének-e a nők szabadon a háziasszonykodás mellett? Mármint tényleg szabadon.

Anélkül, hogy ezzel egyfajta lenézett, másodrangú állampolgár válna belőlük, aki a társadalom szempontjából nem elég hasznos. Sőt egyenesen ingyenélő élősködő!

Lehet-e becsülete egy olyan embernek – például egy nőnek –, akinek nincs karrierje?

Hát valóban nehéz kimutatni, hogy pontosan milyen hatással van a GDP-re, ha egy anyának van ideje végighallgatni a gyereke végeláthatatlan történeteit az osztálytársak közti civódásokról, és van energiája fejben tartani a kamasz lánya által aktuálisan bálványozott sztárok nevét. Ahogy az sem kifejezhető számokban, hogy mennyit ér a nemzetgazdaság számára egy olyan feleség, akinek marad ereje kedvesnek és vidámnak (ne adj isten, csinosnak) maradni, aki motivációt és feltöltődést tud jelenteni a férjének.
Hozzáteszem, biztos létezik olyan logisztikai zseni, aki hibapont nélkül tud lavírozni önmaga, a gyerekei, a férje és a munkája között. Előttük a legnagyobb tisztelettel adózunk mi, kimerült és sokat hibázó, örök lelkiismeretfurdalásban élő nők.

De kapaszkodjatok meg, igenis van gazdasági értéke a család körüli teendőkbe fektetett energiának! Legalább annyi, mintha egy olyan munkát végeznél senior account managerként, amit egyébként utálsz. Sőt! Abba belegondoltatok már, hogy hány háziasszonykodásra vágyó senior account manager foglalja a helyet olyanok elől, akik viszont régóta senior account managerek szeretnének lenni, csak nem volt üresedés a pozícióra? Ez az erőforrások nem hatékony eloszlásának tipikus példája.

Modern cég – maradi család

Ahogy egy költségekkel járó csapatépítő tréning is sokat dob a munkahelyi légkörön – melynek köszönhetően pedig fokozódik a hatékonyság –, úgy a családi légkörbe való befektetés is kézzelfogható haszonnal jár.

Forrás: Getty Images/iStockphoto

Ha egy cég ki tudja gazdálkodni egy állandó csapatépítő tréner alkalmazását, akkor modern és haladó gondolkodású, innovatív cégnek tartjuk. Ha egy család ki tudja gazdálkodni, hogy az anya főállásban családépítő trénerként tevékenykedjen, miért nem tartjuk modern és haladó gondolkodású, innovatív családnak?

És még nem is beszéltünk azokról a GDP-csökkentő társadalmi-gazdasági károkról, amit egy elkallódó gyerek vagy egy válás nyomán széteső család ró az államra. Sőt, még egészségügyi hasznot is hajt egy jól menedzselt család, hiszen a psziché és a testi betegségek erősen összefüggenek!

Jól menedzselni egy családot pedig energia- és időbefektetés, amit valahonnan máshonnan kell elvonni. Az, hogy kis részben, nagy részben vagy teljesen átcsoportosítjuk az energiákat a karrierépítéstől, rengeteg tényezőtől függ. De kívülállóként, amíg nem vagyunk tisztában az összes ilyen tényezővel – az érintettek anyagi helyzetétől kezdve a gyerekek személyiségén, a családtagok egészségügyi állapotán át a házaspár szexuális szokásaival bezárólag – ne ítéljük meg, hogy melyik döntés a leghasznosabb az adott család, és így közvetetten a társadalom számára.

Szóval ne élősködő, haszontalan emberi erőforrásként tekintsünk azokra, akik úgy döntöttek, hogy otthon maradnak. Becsüljük meg őket pont úgy, ahogy megbecsüljük a munka és a család összeegyeztetésével zsonglőrködő nőket is. Vagy legalábbis úgy teszünk, mintha...

Mellesleg megsúgom: felettük is folyton pálcát tör a híres-neves társadalom – csak épp más okból. Ez az igazi „sapka – nem sapka” helyzet... De ez már egy másik cikk témája lesz.

Családbarát Média-díj
Az a hatalmas megtiszteltetés ért minket, hogy ez a cikk lett a Családbarát Média-díj decemberi jelöltje. Ezen a linken szavazhatsz Lillára! Aki amúgy nagyon meghatódott már a jelöléstől is... :)

Nyitókép: iStockphoto 

    Ezt olvastad már?