Háziasszonyként töltött évem megaláztatásai

Ám eme naiv elképzeléseim a női szerepek egyenértékűségéről hamar szertefoszlottak, amikor az előbb említett kényszerpihenő beköszöntött az életembe.

Ezek többnyire amolyan felületes csevegések voltak, ezért nem kötöttem az orrukra azokat a dolgokat, amik miatt ideiglenesen parkolópályára kerültem. Egyszerűbbnek láttam hagyni őket abban a hitben, hogy én olyan ember (nő) vagyok, aki háztartásbeliként kíván kiteljesedni. Na és? Elvégre mi rossz van abban, ha ezt hiszik rólam?

A reakciók többségében elkeserítőek és megalázóak voltak. Bár mindenki igyekezett illedelmesen reagálni, érződött, hogy csupán mély lenézésüket leplezik udvariassággal.

A haszontalan háziasszony esete a GDP-vel

Ha valaha véletlenül eljönne az a kánaáni állapot, hogy egy családot el lehet tartani egy fizetésből, vajon dönthetnének-e a nők szabadon a háziasszonykodás mellett? Mármint tényleg szabadon.

Anélkül, hogy ezzel egyfajta lenézett, másodrangú állampolgár válna belőlük, aki a társadalom szempontjából nem elég hasznos. Sőt egyenesen ingyenélő élősködő!

Lehet-e becsülete egy olyan embernek – például egy nőnek –, akinek nincs karrierje?

Hát valóban nehéz kimutatni, hogy pontosan milyen hatással van a GDP-re, ha egy anyának van ideje végighallgatni a gyereke végeláthatatlan történeteit az osztálytársak közti civódásokról, és van energiája fejben tartani a kamasz lánya által aktuálisan bálványozott sztárok nevét. Ahogy az sem kifejezhető számokban, hogy mennyit ér a nemzetgazdaság számára egy olyan feleség, akinek marad ereje kedvesnek és vidámnak (ne adj isten, csinosnak) maradni, aki motivációt és feltöltődést tud jelenteni a férjének.

De kapaszkodjatok meg, igenis van gazdasági értéke a család körüli teendőkbe fektetett energiának! Legalább annyi, mintha egy olyan munkát végeznél senior account managerként, amit egyébként utálsz. Sőt! Abba belegondoltatok már, hogy hány háziasszonykodásra vágyó senior account manager foglalja a helyet olyanok elől, akik viszont régóta senior account managerek szeretnének lenni, csak nem volt üresedés a pozícióra? Ez az erőforrások nem hatékony eloszlásának tipikus példája.

Modern cég – maradi család

Ahogy egy költségekkel járó csapatépítő tréning is sokat dob a munkahelyi légkörön – melynek köszönhetően pedig fokozódik a hatékonyság –, úgy a családi légkörbe való befektetés is kézzelfogható haszonnal jár.

És még nem is beszéltünk azokról a GDP-csökkentő társadalmi-gazdasági károkról, amit egy elkallódó gyerek vagy egy válás nyomán széteső család ró az államra. Sőt, még egészségügyi hasznot is hajt egy jól menedzselt család, hiszen a psziché és a testi betegségek erősen összefüggenek!

Jól menedzselni egy családot pedig energia- és időbefektetés, amit valahonnan máshonnan kell elvonni. Az, hogy kis részben, nagy részben vagy teljesen átcsoportosítjuk az energiákat a karrierépítéstől, rengeteg tényezőtől függ.

Szóval ne élősködő, haszontalan emberi erőforrásként tekintsünk azokra, akik úgy döntöttek, hogy otthon maradnak. Becsüljük meg őket pont úgy, ahogy megbecsüljük a munka és a család összeegyeztetésével zsonglőrködő nőket is. Vagy legalábbis úgy teszünk, mintha...

Mellesleg megsúgom: felettük is folyton pálcát tör a híres-neves társadalom – csak épp más okból. Ez az igazi „sapka – nem sapka” helyzet... De ez már egy másik cikk témája lesz.

Nyitókép: iStockphoto