SHE

Küzdj élményekkel a drogok ellen!

2017-re eljutottunk odáig, hogy a klasszikus drogozást - aminek ugye volt egyfajta szubkultúrája -, kiváltotta a dizájner drogok használata. Ami valljuk be, azért közel sem annyira árnyalt műfaj, mint az elődei.

Bevallom: 15 év intravénás heroin használat után, 11 év absztinenciával és 10 drogszakmában eltöltött évvel a hátam mögött, számomra gyakran nehézséget okoz, hogy naprakész legyek a mai drogozási szokásokkal.

Valószínűleg ez az új jelenség, ami meghatározza azt is, hogy olyan a magyar nemzeti drogstratégia, amilyen. Leginkább semmilyen... Nem igazán vannak állandóan alkalmazható módszerek, vagy biztosan hatékony prevenciós eszközök.

Forrás: iStockphoto/ Katarzyna Bialasiewicz Photographee.eu

Ugyanis ezeket az új drogokat gyakorlatig fillérekért, legálisan be lehet szerezni, akár az internetről is meg lehet rendelni. Ez azért nem ütközik a hatályos törvényekbe, mert amikor valaki ilyen drogokat (biofű, herbál, mdpv) vásárol, hivatalosan nem kábítószert vesz, hanem növényvédőszert, rovarirtót, vagy fürdősót. Bármennyire is próbál rafinált lenni a magyar jogrendszer, akkor is megkerülhető marad, és nem tud lefedni mindent.

Emlékszem, az én "drog generációmnak" még naphosszat kellett lopni, autót feltörni vagy dílerkedni azért, hogy estére meglegyen a napi adag - ami akkoriban 8000-10000 forintba került. Manapság akár 500-1000 forintért is be lehet szerezni ezeket az új dizájner szereket. Ez nagyjából azt jelenti, hogy elméletileg egy középiskolás az uzsonnapénzéből akár másképpen is "jóllakhat". Így persze a statisztika az, hogy a drogozással kapcsolatos bűntények száma elkezdett apadni, viszont a szerhasználók száma egyre magasabb. Ezért a drogfogyasztást a rendszer már nem feltétlenül azonosítja a bűnözéssel.

Forrás: iStockphoto/Hasselblad

És ami még ennél is ijesztőbb: mostanra eljutottunk odáig, hogy egy 12 éves gyereknek minden forrása és csatornája megvan arra, hogy ha úgy dönt, csont nélkül függővé váljon. Mert döntenie kell. Sajnos mára elkerülhetetlen lett, hogy egy gyerek valamilyen módon ne legyen érintett a témában. Akár a családon, iskolán, baráti körön keresztül. Persze mindig vannak kivételek. A nagy kérdés az, hogy mi alapján fog dönteni?

És nyilván itt kerül képbe a mi- szülők, pedagógusok, szakemberek - felelősségünk, az, hogy erről mit és hogyan kommunikálunk, és mennyire alakítunk ki bizalmi légkört a gyerekekkel. Nehéz erről beszélni, főleg ha az ember a mikrokörnyezetében válik érintetté. Ilyenkor megszűnik az objektivitás, viszont előjön a tehetetlenség érzése. Elkezdődik a pánikszerű böngészés a neten, aminek a felét sem érted, mert tele van szakzsargonnal. Ilyenkor teszed fel magadnak a kérdést:

Meg lehet ezt egyáltalán előzni valahogy?

Forrás: iStockphoto

Szerény véleményem szerint erre sajnos nincs biztosan alkalmazható módszer. A baj mindig akkorra válik láthatóvá, amikor már tünete van. Mert a szerhasználat általában csak a tünete egy sokkal összetettebb, mélyebb problémának. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmit sem tehetünk. Azt gondolom, hogy már nagyon fiatalon ki kell építeni a bizalmat, és nyíltan kommunikálni a gyerekkel. Kialakítani velük a közös kapcsolódási pontokat, felismerni a szeretetnyelvüket, és hogy milyen közös élményre van igényük.

Egy gyerek azt modellezi le, amit otthon, és a közösségeiben lát.

Így építi fel a személyiségét, s így lesz egyedi és megismételhetetlen. Jómagam nem vagyok gyakorló szülő, viszont évek óta fiatalkorú szerhasználókkal dolgozom, és sajnos rengeteg olyan esettel találkoztam, ahol egyszerűen nincs olyan minta a családban, amit a gyerek szívesen tekintene példaértékűnek. Pedig példaképre nagyon is szüksége van egy gyereknek - aki lehetőleg ne Havas Jon legyen, vagy valamelyik szupermókus a Bosszúállókból.

Forrás: Getty Images/juanestey

Igényük van az ingerekre és az élményekre. És ha ezeket nem tudjuk biztosítani számukra, akkor nyilván egy idő után feltalálják magukat önállóan is, és valamilyen alternatív eszközhöz nyúlnak. Az ilyen helyzetben a kreativitásuk nem ismer határokat... Felnőtt fejjel visszagondolva hiányolom a fiatal koromból ezeket az apró, de fontos gesztusokat, élményeket. Nem állítom, hogy nem mentem volna ugyanígy végig a drogkarrieremen, ha ez nekem akkoriban megadatik, azt viszont bátran ki merem jelenteni: sokkal kevesebb esély lett volna rá, hogy elkallódom.

-ano/nímand-

Nyitókép:iStockphoto

    Ezt olvastad már?