Amikor a bennünk élő gyermek veszi át az irányítást!

Pszichológusként elsősorban gyerekekre szakosodtam, aztán mégis felnőttekkel kezdtem el foglalkozni. De egyszer csak ráébredtem: valójában sok esetben így is gyerekekkel dolgozom! Csak felnőtt testbe bújt gyerekekkel. Senki ne vegye zokon, senkit nem szeretnék megbántani, épp ellenkezőleg: a Belső Gyermek fontosságára szeretném felhívni a figyelmet!

Kisgyermekből nagy felnőtt - nagy felnőttben kis gyermek

Minél kisebb voltál, annál jobban ki voltál szolgáltatva a környezetednek. A különböző életkorokban különböző eszköztár állt a rendelkezésedre, hogy kifejezd magadat - amikor éhes, szomjas voltál vagy fájt valamid. Ez volt az az időszak, amikor még a vágyaid, a szükségleteid uraltak téged, és nem te őket. Az azonban már a környezeteden múlott, hogy felismerik-e, jól értelmezik-e a jelzéseidet, és megfelelően reagálnak-e rád.

Forrás: iStockphoto/maximkabb/Irina

Habár felnőttként képessé válunk már kiszolgálni magunkat, a gyermeki énünk mégis velünk marad - akár engeded kibontakozni, akár igyekszel elrejteni, elnyomni, ő továbbra is a részed lesz. Sőt, aktívabban működik, mint gondolnád! És őriz minden gyermekit belőled: alapvető szükségleteidet, gyermekkori hiedelmeidet, automatikus érzelmi reakcióidat, mert pontosan úgy működik még most is, ahogy te gyermekként működtél.

A Belső Gyermek tehát felnőtt személyiségednek azon része, aki a gyerekkorodra jellemző működésedet, és az akkor megszerzett élményeidet, tapasztalataidat őrzi.

Amikor a Belső Gyermek színre lép

1. A vágykésleltetés hiánya: például amikor nem tudsz ellenállni az asztalon heverő csokinak, és sutyiban befalod az egészet

A vágykésleltetést - azaz, hogy képes legyél uralkodni a vágyaidon - 3 éves korod körül kezded elsajátítani. Addig minden azonnal kell. Különben szól a "sziréna". De ez akkor még a túlélésedet szolgálja. Később azonban nagyon fontos fejlődési feladat az önkontroll és a vágykésleltetés elsajátítása. Ez persze nem jelenti azt, hogy felnőttként minden esetben el kell halasztanod a vágyaid kielégítését. Továbbra is van lehetőséged ugyanúgy első impulzusból cselekedni: például megvásárolni a kirakatból a vágyott cipellőt. De nem mindegy, hogy azért veszed meg a cipőt, mert hirtelen elragadott a hév, vagy egy tudatos, felelős döntés miatt - amit azonnali cselekvés követ. Ha például az üzletből kisétálva döbbensz csak rá, hogy elköltötted a család élelmezésére szánt összeget, akkor biztos lehetsz benne, hogy túlzottan szabadjára engedted a Belső Gyermekedet...

SHE

2. A tehetetlen düh: például amikor tehetetlenséget és dühöt élsz meg egy kellemetlen, de kötelező feladattal szemben

Gyerekkorodban a kiszolgáltatottság okozhatta benned tehetetlenség érzését. Például azért, mert feltétel nélkül el kellett fogadnod, hogy: "A felnőtteknek mindig igazuk van, és hallgatni kell rájuk." És igyekeztél engedelmeskedni, mert így kaphattad meg a legtöbb elismerést és szeretetet. Igen ám, de akármennyire is igyekeztél, biztos, hogy nem mindennel értettél egyet. A megértés nélkül magunkra erőltetett szabálykövetés okozhat bennünk tehetetlenségérzést, ami gyakran dühvel társul - dühös voltál, mert úgy érezted: nincs más választásod. És ez az érzés sokszor felnőttkorodban is kísért, még akkor is képes vagy megélni ezt a fajta kiszolgáltatottságot, ha alapvetően lenne lehetőséged megváltoztatni a szituációt.

Forrás: Getty Images/stock_colors/

3. Lázadás: például amikor a kamaszokat megszégyenítő daccal reagálsz a párodra

Egy esti buliba vagytok hivatalosak a pároddal, ami igencsak jónak ígérkezik, van is kedved elmenni. De történt valami. És berágtál. Tehát akármilyen kedvesen is invitál, és belülről égsz a vágytól, hogy felöltözz, és elindulj vele, mégis ellenállsz. Ez az a gyerekkori dac, amikor fontosabb, hogy ellenszegülhess, mint az a tény, hogy te is vesztese leszel a helyzetnek. Erre korábban azért volt szükség, mert ezzel bizonyítottad, hogy van saját akaratod. És ha úgy akarod, akkor nem csinálod. És tényleg megteheted. De azért nem ártott megtanulni ezt is ésszerűen használni...

4. Játékosság: amikor önfeledten belemerülsz a játékba, sportba, vagy felszabadultan élvezed a természet vagy az állatok közelségét

Az egyik legfontosabb dolog, amiért nem szabad elnyomnunk Belső Gyermekünket, az a felszabadult, felhőtlen öröm és az önfeledt játékosság. Mind az örömkészség, mind az önfeledtség egészségünknek és jól-létünknek is fontos alappillére. Csak a Belső Gyermek által vagyunk képesek megélni a feltétel nélküli boldogságot. Amikor nincs ott az a bizonyos "majd akkor leszek boldog, ha..." - csak egyszerűen boldog vagy, mert létezel, és jól érzed magad a bőrödben!

Forrás: Getty Images/Eva Katalin Kondoros

Őrizd a Belső Gyermekedet, szeretgesd, babusgasd, ne akarj megválni tőle, vagy elnyomni őt! De ne feledd: ahogy a gyerekeknek is igénye, hogy a felnőttek kereteket biztosítsanak nekik, úgy a Belső Gyermekednek is igénye, hogy általad szabályozott keretek között létezhessen. Biztosítsd számára a megfelelő időt és helyet, amikor szabadjára engedheted, mert már felelősséggel tartozol érte (is)!

Benes Andrea, pszichológus

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?