A szerelem és a sóherség összefüggései

Tudom én, hogy a szerelem csupán a hormonok tovatűnő játéka, a természet evolúciós trükkje a szaporodás végrehajtására. Mert ha örökké égnénk, köztudott, hogy "elégnénk".

Na, de mivel senkit (beleértve magamat is), sem szeretnék letörni, utánajártam a megoldásnak. S ha nem is a spanyol viaszt találtam fel, de arra jutottam, hogy ha örökké nem is éghetünk, azért olykor-olykor visszahozható az a lángocska.

Na, de hogyan valósítható meg mindez?

Nagyon egyszerű. A bennünk termelődő dopamin közreműködésével. Ez a fontos ingerület átvivő hormon egyesek szerint az agyi jutalmazórendszer anyaga. A megemelkedett dopaminszint örömérzést okoz. Mások szerint inkább a motiváció serkentésében rejlik a varázsereje. Bárhogy legyen is, minden férfi tarsolyában kellene, hogy bőven legyen belőle. Hiszen nemcsak a meghódításban segíthet, hanem a megtartásban is.

Sokáig nem értettem, miért sokkal vonzóbb számomra egy férfi, aki erőfeszítéseket tesz az elcsábításomra, mint az, aki még csak egy kávéra sem hív meg. Vagy, hogy miért nem járt a mennyekben a boldogságtól az a barátnőm, akit újdonsült "lovagja" nem kávéházban "itatott meg". Csupán az autójában elfekvő, áruházi gazdaságos palackos ásványvízzel kínálta meg, mert elmondása szerint ez szinte ingyen volt.

Idáig csak a sóherségre gyanakodtam, mint vonzódást megölő tulajdonságra, de a szerelemkutatók ennél jóval tudományosabb okot találtak a problémára. Szerintük az alacsony dopaminszint kisebb motivációs hajlandóságot eredményez.

Ha kísérleti patkányokkal akarnám ezt érzékeltetni, akkor Salamone professzor és munkatársainak kísérlete ad kézzelfogható magyarázatot erre.

Mindezt a tudást emberekre átültetve arra a következtetésre jutottam, hogy a barátnőm udvarlója valószínűleg az alacsonyabb dopaminszintű egyedek táborát gyarapította. És így a barátnőm joggal kezdhetett el gyanakodni: "Ez a pasi nincs is igazán oda értem, inkább csak 'le szeretné tudni' a párkeresési problémát." És egy ilyen hozzáállásra nem érdemes alapozni - már, ha az ember boldog párkapcsolatra vágyik.

Hogyan ne hódíts!

Mert a hódítás receptje nem úgy szól, hogy :

A dopamin egyébként nem azonos a PEA nevezetű szerelemhormonnal, mely azt a hozzávetőlegesen 18 hónapig (természetesen egyénenként eltérő) tartó rajongást váltja ki belőlünk, hogy úgy érezzük, képtelenek lennénk a másik nélkül élni. De az utazásokkor, kalandokkor kialakuló izgalom, a veszély mind-mind megemelhetik a dopaminszintünket, így járulva hozzá egy motiváltabb párkapcsolathoz. Ráadásul az ilyen tevékenységeink közben gyűlő élmények a közös örömérzés forrásai is lehetnek, ezáltal édesítve meg páros életünket.

Természetesen sok más hormon is felelős még a szerelem életben tartásáért, majd a kötődés kialakulásáért, egy kapcsolat fenntartásáért, de a fenébe is a hormonokkal! A legegyszerűbb recept arra, hogyan tartsd meg a másikat, nem más, mint hogy újra és újra hódítsd meg a párod!

Nyitókép: iStockphoto