feminizmus férfiközpontú szexizmus célok szocializáció Barok Eszter
"A feminizmus elérte a célját, szóval okafogyott itt tovább pattogni a témán." Ez a leggyakrabban elhangzó érv, amit egy-egy témába vágó cikkünk kapcsán kapunk.

Elvégre a jogegyenlőség már tényleg megvalósult. Szavazhatunk, vezethetünk - mi kell még?! Sőt, ha direktbe megkérdeznénk bárkit, hogy ő egyenlőnek tekinti-e a nőket és a férfiakat - nagyon kevés kivétellel - mindenki igennel válaszolna. De a leírt törvényeken, a kimondott szón és az elméleti kéréseken túli valóság is ilyen képet mutat? A társadalmi berögződések, az öntudatlan reakciók szintjén milyen világ képe bontakozik ki előttünk?

Forrás: Shutterstock

Egy olyan világé, ahol egy fiatal anya - például - aligha hozhat olyan döntést, amit környezete fenntartás nélkül elfogadna. Ha főállású háziasszony lesz, megállapítják, hogy ingyenélő, egész nap "nem csinál semmit". Minek tolakszik ez fel a zsúfolt villamosra? Hát ráér! A párja pénzéből és a "mi adónkból" élősködik... Jobb esetben esetleg sajnálni kezdik, amiért teljesen kiszolgáltatott helyzetben van, és a férje "jóindulatára" szorul az élet minden területén.

Ha viszont a fiatal nő napi tíz-tizenkét órát dolgozik, esetleg anyaként, pici baba mellett is vállal munkát, szintén mindenki ráncolja a homlokát: milyen felelőtlen, önző, izgága, hálátlan karrierista ez, egyáltalán minek szül az ilyen?! Meg sem érdemli, hogy anyának szólítsák, a férfi az oldalán pedig egy hős, amiért "segít" neki. Értsd: kiveszi a részét a közös háztartás és a gyerek körüli feladatokból ahelyett, hogy sörrel a kezében meccset nézne.

Hát ez az igazi sakk-matt helyzet. Hiszen minden jel arra mutat, hogy a nő, főleg ha anya, kizárólag rosszul dönthet, hiszen mindenképpen találkozik egy sor olyan előítélettel, amivel a férfiak nem kényszerülnek szembenézni. A háztartási feladatok a láthatatlan munka körébe tartoznak, amiért semmilyen térítés nem jár, a fizetett munka terén pedig minél magasabbra jut valaki a ranglétrán, annál inkább elmélyül a férfiak és a nők közötti bérrés: menedzseri pozícióban ez akár már 18 százalékos is lehet, a nők kárára.

Igen, ez azt jelenti, hogy ugyanabban a pozícióban, ugyanazzal a végzettséggel és tapasztalattal ennyivel keres kevesebbet az átlagos női közép- és felsővezető férfi pályatársánál. Már ha egyáltalán eljut eddig, ugye, hiszen ismerjük az üvegplafon fogalmát is: a csúcspozíciókban lényegesen kevesebb a nő, mint a férfi. Lehet itt szabad versenyes bértárgyalásról meg evolúciós pályaalkalmasságról vitatkozni, de a drasztikus statisztikák mögött egyértelműen kell, hogy legyen más is.

Forrás: Shutterstock

Például:

  • a férfiközpontú szocializáció
  • hétköznapi szexizmussal járó előítéletek
  • a már említett egyenlőtlen otthoni munkamegosztás, ami temérdek energiát vesz el a pénzkereső tevékenységtől.

És hogy van-e megoldás? Ezen már nemcsak én, de a nálam nagyobb koponyák is sokat gondolkoztak. Alapvetően két szinten történhet változás: első körben a fejekben, ami tök egyszerű. "Csak" el kell fogadnunk, hogy mindannyian másmilyenek vagyunk, és alapszabály, hogy ne kívánd felebarátodnak, amit magadnak kívánsz, mert lehet, hogy más az ízlése.

Emellett pedig fontos, hogy rendszer szintű változások is történjenek. Hiszen a tudatalatti berögződések és a megkövült előítéletek miatt a nők még mindig hátrányt szenvednek a "szabad versenyben", így egyelőre pozitív diszkrimináció szükséges a kiegyenlítődéshez.

Ha ez adott lesz, talán a mi gyerekeink - esetleg unokáink - már nem kényszerülnek magyarázkodni, amikor bevallják, hogy a családi tűzhely melegéért felelősek, de akkor sem, ha éppen tízezer ember foglalkoztatásáért felelnek...

Modernkori feminizmus
A feminista törekvések lényege a tévhittel ellentétben nem az, hogy minden nő keressen pénzt és építsen karriert, hanem az, hogy minden nőnek - és persze férfinak - lehetősége legyen dönteni az életéről, a számára fontos szerepekről - méghozzá anélkül, hogy a társadalom lesújtó ítéletével kényszerülne szembenézni. Ezeket a döntéseket persze minden esetben árnyalja az egyéni habitus és életkörülmény: mindig lesznek, akiktől egyik vagy másik szerep távol áll, illetve akik anyagi helyzetükből fakadóan súlyos kompromisszumok árán hozhatnak csak meg bizonyos döntéseket. Akárhogy is, a cél az volna, hogy aki szabadon választhat, az ezt megtehesse a negatív előítéletek terhe nélkül.

Barok Eszter

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.