Ki választ karriert? Te vagy a szüleid?

Volt egy ügyfelem pár hónapja, egy nagyon szimpatikus lány. Most kezdte a pályáját közgazdászként. Mégis azzal fordult hozzám, hogy nem szereti, és szeretné megtalálni azt a szakmát, ami az ő hivatása.

Már az első találkozáskor kiderült, hogy talán az egész egyetem/szakma vakvágány volt. Alig kezdtünk el beszélgetni, világossá vált, hogy igazából nem is oda akart menni egyetemre. Egész más tárgyak érdekelték az iskolában, de kissé bizonytalan volt, és az anyukája rábeszélte, hogy legyen közgazdász, mert az milyen jó szakma ("meglepő" módon az anyuka annak idején az akart lenni, csak ez nem valósult meg). Mivel a lány bizonytalan volt, hogy mit is szeretne, belement.

Az egyetem alatt is érezte, hogy nincs a helyén. De megint meggyőzték, hogy ez bizony neki való. Elhitte. Végigcsinálta. Majd elkezdett dolgozni. Várta, várta, hogy jobb lesz a helyzet, belerázódik, megszereti. De ez sohasem történt meg, sőt, egyre rosszabb lett minden.

Ekkor fordult hozzám. A történet nem egyedi, sokan vannak ezzel így. A jó hír: abszolút megoldható a probléma. Sőt, viszonylag gyorsan. (Az említett sztoriban is hamar megtaláltuk a megoldást.)

De nézzük, sok esetben mi is áll a háttérben:

A szüleink jót akarnak nekünk, ez nem kérdés. Még akkor is, ha végül sokszor sajnos nem jót tesznek. De ne felejtsük el: ők a saját tapasztalataik, saját életük alapján próbálnak meg a (szerintük) jó irányba terelgetni minket. De ők nem mi vagyunk! Sokszor az ő tapasztalatuk nem segít, sőt, hátráltat. De jó gyerekek vagyunk, nem akarunk fájdalmat okozni nekik, így szót fogadunk (hiszen valahol legbelül mindig arra vágyunk, hogy megfeleljünk nekik, büszkék legyenek ránk, pláne, ha nehéz ezt elérni náluk). Kérdés, ki meddig csinálja ezt? Van, aki kamaszkoráig. Van, aki egész életében. Még akkor is, ha ezzel olykor vakvágányra viszi a saját életét...

Forrás: Shutterstock

Mert elhisszük, hogy a szülők jobban tudják. Persze, hiszen idősebbek is, tapasztaltabbak is, jót is akarnak nekünk, ráadásul sokszor tévedhetetlennek hisszük őket (legalábbis egy bizonyos korig biztosan). Pusztán azért, mert ők a szüleink. Így vagyunk kódolva. Valaha tőlük függött, hogy életben maradunk-e, nem kérdés, hogy azt feltételezzük, hogy a legjobbat akarják nekünk.

De valóban TUDJÁK, mi a legjobb nekünk? Vagy csak azt HISZIK, hogy tudják?

Egy dolgot fontos megértened: aki a legjobban tudja, hogy mi a legjobb neked, az TE vagy. Igen. Akkor is, ha kevés az élettapasztalatod, akkor is, ha ez csak egy megérzés, amire hallgatsz. Nyugodtan higgy saját magadnak! Sokkal inkább, mint bárki másnak a világon. Már csak azért is, mert az életedet a döntéseid befolyásolják: és ha esetleg rossz döntést hozol, legalább saját magadat okolhatod, nem mást. Vállalhatod a felelősséget.

Sokkal rosszabb másra zúdítani, hogy "Miattad tartok itt!" Ráadásul nem is teljesen igaz. Hiszen a végső döntést mindig, mindig te mondod ki. Hogy elfogadod a tanácsot, vagy másképp döntesz? Közgazdász szakra mész, vagy megpróbálod az újságírást, mert mindig is arra vágytál?

Ehhez mindössze egyetlen kérdésre kell válaszolnod magadnak: emlékszel még, ki voltál, mielőtt megmondták neked, kinek kellene lenned?

Fehérvári-Varga Judit

Karrier coach

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?