Videojátékfüggőség - a legális drog

Gyors, taktikus és bátor vagy? Akkor neked jutalom jár! Itt és most. Nem kell éveket várnod, hogy a tehetségeddel utat törhess magadnak. Ellenfeleid arctalanok: nem vágnak pofákat, nem tesznek megjegyzéseket - és még a főnök rokona sem tud beelőzni, így nem kell meghallgatnod a "sajnálom, de..." kezdetű bullshitet. Ha te vagy a legjobb, te nyersz. Mert ez a tökéletes világ.

Most képzeld el, hogy mindez csak három kattintásnyira van tőled! Rajtad múlik, mikor lépsz be, és meddig maradsz. Csak net legyen és fűtött (jelen esetben hűtött) szoba, a többi nem számít. Oké, ilyenkor anyukád sopánkodik, a nőd meg "felteszi a lemezt", mert szerintük túl sok időt töltesz "ott" - de ők kit érdekelnek? Nem tudják, hogy itt végre te lehetsz a legjobb - hülye lennél kihagyni egy ilyen lehetőséget!

A fejlett világ pszichológusai évek óta kutatják, hogy miért választják sok millióan a virtuális valóságot a saját életük helyett. A jelenség hivatalosan is addikció vagyis függőség, bár a kezelésére még nincsen általánosan elfogadott megoldás.

De miért lehet ennyire vonzó egy számítógépes játék?

Az iroda-bolt-lakás szenthármasában gürcölve sok férfinak hiányoznak az ősi, egykor kizárólag nekik szóló tevékenységek, mint a vadászat, a harc és az ezekkel járó beavatási szertartások. Erre a nagyon is valós lelki szükségletre adnak húsbavágóan hiteles választ a számítógépes játékok. Ezzel pedig semmi baj nincsen addig, amíg megmarad egyszerű szórakozásnak.

A szenvedélyes játékostól a magát szó szerint halálba játszóig széles a skála: Japánban már neve is van azoknak a 18-35 év közötti pasiknak, akik a számítógépükön keresztül élik meg az emberi érzelmeket, és évek óta nem látott a bőrük napfényt. De ne legyünk naivak, nem csak a távol-keleti országok küzdenek ezzel a jelenséggel!

Egy érintett ismerősöm a játék betöltésének pillanatát ahhoz az izgalomhoz hasonlította, mikor valaki a dealerére vár. Kemény hasonlat, tudom, mégis igaz: bár a kábítószerekkel ellentétben itt nem kerül a szervezetbe függést okozó, idegen anyag, ám az agyban lejátszódó folyamatok ugyanazok. A játék adta felhangolt, örömteli állapotot a gamerek jutalomként élik meg - és végső soron az ekkor felszabaduló hormonjaik függőjévé válnak.

Mit tehet ilyenkor egy hozzátartozó?

Ez igenis egy betegség, ami megpecsételi a szeretett ember életét. Ha az addikció kialakult, ne reménykedj a múló évek gyógyító erejében: ide szakorvosi segítség és családi összefogás kell!

A játékba ölt szenvedély és idő csupán figyelemelterelés egy nagyobb problémáról. Ez lehet egy elhanyagolt érzelmi igény, sikertelenség vagy frusztráció, amit a játékos a virtuális világban ellensúlyoz. Ne a számítógépes játékot és a függőt okold, hanem lásd meg a gond mögötti valós nehézségeket!

Hiába zsörtölődsz vagy zárod akár páncélszekrénybe a PC-t, a függőség valódi oka ezektől nem fog elmúlni. A probléma felismerése és a szakember felkeresése után igyekezzetek igazi élményekkel megtölteni a beteg életét: baráti kapcsolatok, új hobbi, sportok - minden, ami sikerélménnyel és endorfinnal ajándékozza meg az erre kiéhezett testét és lelkét.

Nyitókép: Shutterstock